Sokatmondó cím. Valójában a legjobb dolog, amit Balázstól tanultam, hogy minden apróságnak tudok örülni. A minap észrevettük, hogy határozottan futólépésben haladt! És ez egy amatőr futó apukának óriási öröm!

Mondhatnánk nagy ügy... De egy olyan gyerkőcről van szó, akinek minden mozgásért meg kellett küzdeni, akit direktbe kellett tanítani kúszni, mászni, járni... 3 évesen lehetett a kezét elengedni, akkortól tudott biztonságosan járni. Ugrani a mai napig nem tud, már lábujjhegyre felemelkedik, de még az elemelkedés nem megy. A nagymozgásai sem álltak még össze, bár járása már egyre szebb.

A minap hazaérve, a ház előtti szokásos kergetőzésnél vettük észre, hogy Balázs néhány futólépést tett. Igyekezni azt tud, ha akar, szedi a lábait rendesen. Na de most megvolt a klasszikus futómozgás, a repülő fázissal (az a fázis, amikor mind a két láb a levegőben van). Most még csak néhány lépés, de lesz ez majd néhány méter, pár száz méter... Mert van egy álmunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.