Megmondom őszintén, nehezen veszem rá magam, hogy szakkönyveket olvassak, de a Denver modell szülői könyve valahogy magával ragadt. Talán mert rendkívül gyakorlatias és lényegre törő. És pont arról szól, ami engem foglalkoztat: hogyan tudjuk magunkra vonni Balázs figyelmét és hogyan tudjunk elérni, hogy kinyíljon a figyelme a körülötte lévő világnak arra a nem kis részére, amit korábban nem tudott befogadni. Ez a könyv a Rogers-Dawson-Vismara: An early start for your child with autism. Using Everyday activities to help kids connect, communicate and learn, 2012. Röviden: Az ESDM, azaz Early Start Denver Modell nevű módszer szülőknek szóló könyve.

Az ESDM egy korai intervenciós modell. Magyarországon nem terjedt még el ez a módszert, de jó eséllyel indulhatna, színesítené a palettát. 

Mivel ez egy szülőknek szóló könyv, nem tudok és nem is szeretnék szakszerű leírást adni a módszerről, csak annyit, amennyit halandó szülőként megértettem belőle. A könyv alapfelvetése abból indul ki, hogy az autizmusban érintett gyerekek a figyelmüknek és érdeklődésüknek köszönhetően, egyedülálló módon kerülnek kapcsolatba a világgal. Egy tipikusan fejlődő csecsemő az ébrenlét minden pillanatában tanul a környezetében lévő tárgyakról, emberekről. Kísérleteznek a tárgyakkal, játékokkal, elfigyelik, hogy használják azokat mások. Tanulgatják, próbálgatják a társas kapcsolatok működését is.

Az autista gyerekek viszont sokszor vannak elfoglalva ugyanazzal a dologgal – tárgyak repetitív vizsgálgatásával, vagy akár a szobába beeső fény játékának követésével, miközben kevesebb időt töltenek azzal, hogy a környezetük történéseire, vagy más emberekre összpontosítsanak. Így kevesebb lehetőségük van a társas helyzetek és a kommunikáció tanulására már kisbaba koruktól kezdve. A korai intervenció célja, hogy segítsék az autizmusban érintett gyerekek számára kinyitni a világot a tanulási lehetőségek előtt: ne mulasszák el azokat az alkalmakat, amikor a kommunikációról, szocializációról és játékról tanulhatnának.

Ebben a pillanatban máris Balázsra ismertem: piciként belebukva játékai rágcsálásába, nagyobbacskaként a kütyükbe, egész nap észre sem veszi, hogy zajlik körülötte az élet. Ha kimozdítom belőle, máris fel van háborodva és lezár, hogy képzelem ezt.

Visszatérve a könyvre: intervenciós technikákat mutat be egy meghatározott rendszerben felépítve. A technikák sajátja az alkalmazást tekintve, hogy a természetes játékhelyzetekbe és napi rutin tevékenységekbe (gondozás, étkezés, stb.) építi azokat bele és otthoni családi környezetre van kidolgozva. Azt hiszem ezért szerettem bele ebbe a módszerbe. Az intervencióban az ESDM terapeuta és a szülők, család vesznek részt. Nekünk nem volt terapeutánk, így magunk álltunk neki a könyvnek. Annával osztottuk meg a tapasztalatainkat. Az intervencióba jó eséllyel bevonható gyerekek életkorát 5 éves kor körül húzza meg, de mi Balázzsal 7 éves korában kezdtük és végig tudtuk vinni vele. Nyilván a korára igazítva a játéktípusokat.

A könyvben ismertetett intervenciós technikák célkitűzései részleteiben: 

1. A gyerek figyelmét a környezetében lévő emberekre irányítani
2. A közös játékot, társas kapcsolatokat élvezetesebbé és nagyobb sikerélménnyé tenni.
3. Megtanítani a gyereknek a tanuláshoz szükséges alapvető készségeket:

• figyelni mások arcára, hangjára és cselekedeteire
• utánozni másokat
• kommunikációra használni a hangját és testét
• másokkal megosztani érzelmeket, szükségleteket és érdeklődést
• megértetni, hogy mások kommunikációjának jelentése van az ő számára
• a játékokkal a megszokott módon játszani
• megtanulni használni, és megérteni a beszédet
• háttérbe szorítani minden olyan viselkedést, ami akadályozza a tanulásban

Nagyon rokonszenves ebben a könyvben az írók szándéka, hogy a frissen diagnosztizált gyermekük neveléshez, tanításához kapjanak egy segítséget a szülők, addig is, amíg nem jutnak el szakemberhez. Tekintve a várólistákat Magyarországon ez igencsak életszerű elgondolás lenne. Ezért lett szívügyem ennek a könyvnek a lefordíttatása. Tudom, hogy több jó módszer is van Magyarországon, de a különbség a módszer leírásának a hozzáférhetősége, szülők nyelvén. Itt bele lehet lapozni a könyvbe. A könyv képére kattintva a könyv tartalma is megjelenik.

Mióta következetesen használjuk Balázzsal ezt a könyvet, sokat gondolkodom a módszer egyszerűségén és kézenfekvő megoldásain. Korábban számos, itt is ismertetett technikát használtunk, mégsem haladtunk igazán. A titka nyilván az, ahogyan rendszerbe állítja, hogy mire figyeljünk és milyen sorrendben és hogyan, és mindezt jól megtámogatja példákkal. Minden, amit benne olvasunk azonnal gyakorlatra fordítható. Nagyon egyszerű, mindenki számára érthető a nyelvezete. Nem kíván igazán többlet időt a szülőktől, hanem a hétköznapi tevékenységeket helyezi új megvilágításba.

Ehhez a könyvhöz elég szerető szülőnek lennünk. Nem kell bonyolult fogalmakat megértenünk, nem kell szakértővé válnunk.  Egy ilyen könyv nem váltja ki a szakemberektől kapott segítséget, de kapunk egy útmutatást, támogatást addig is, amíg elindul a rendszeres fejlesztés.

Most Balázzsal az utánzás tanításának a fejezetét gyűrjük. Hihetetlen érzés megtapasztalni, amikor ráérez egy autizmusban érintett gyerek az utánzás lényegére, hogy tudjuk közvetlenül tanítani, sok mindenre apránként, úgy ahogy korábban egyáltalán nem. És Balázs nagyon motivált a tanulásban, mert sikerélménye van és örül, hogy örülünk neki!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.