Fogorvoshoz járni nem olyan vagány dolog. Tegye fel a kezét, aki szereti a fogfúró zümmögő hangját, amikor is a leggondosabb érzéstelenítés ellenére beléd hasít a fájdalom, és tátott szájjal csak egy fájdalmas Áááá a reakciód. Vagy a lidocain ízét, a recsegő foghúzást, a fájó fog finom megkocogtatását és még sorolhatnám. Nekünk is nehéz erre felkészülni, na de Balázsnak?

Balázs tejfogai még mindig makacsul ragaszkodnak a bennmaradáshoz. Helyenként már jön az új, a régi meg még nem távozik, pedig már mozog... Ebből lesznek a galibák. Már hetek óta mutatja nekünk, piszkálja, de csak nem akar kiesni. Nincs menekvés, fogorvoshoz kell vinni.

Apa lázasan készülődik, ami abból áll, hogy a neten böngészik és letölt, majd kinyomtat fotókat a fogorvosi székről, a lámpáról, a tátott szájban matató fogorvosról, a foghúzóról, az injekcióról...

Aznap Anita megmutatja a képeket, hova készülünk, de Balázs úgy megremegett, hogy el is kellett tenni a azokat.  Így Anita egy elterelő hadműveletbe fogott. Betett a fogorvos elé egy kis autózást nagyapával. Délután egyszer csak a váróteremben találták magukat. Gond nélkül ment oda Balázs. Itt volt világos, hogy Balázs tudomásul vette a napirendi képeket a fogorvosról, csak nem akarta, hogy tovább idegesítsük vele, mert nagyon megijedt. A váróban némi várakozás, amit Balázs jól viselt. Hamar következnek. Itt jöttek elő a képek ismét.

A fogorvos nem ijed meg, sőt kimondottan lelassít, amikor is Anita azzal kezd, Balázs autista, sok mindent nem ért. Képekkel kommunikálunk. Egyből értette, nem mi vagyunk nála az elsők. Balázs Nagyapa ölében a fogorvosi székben, fotó mutat, Anita a kezébe nyomja a telefonját, Balázs szájat tát. Nagyon ügyes. Közben nyomkodja a mobilt. Orvos közli, hogy ezt ki kéne húzni, mi legyen? Hát húzza, végül is ezért jöttünk. Na jó. Elő a foghúzós kártyát. Balázsnak ez nem tetszik, bele is remeg, de mire nagyobb teret kapna a méltatlankodása az orvos befújj egy kis lidocaint és már ki is húzza a rakoncátlan fogat. Pikk-pakk. Balázs méltatlankodik egy sort, piszkálja...Mosolygós fiú kép a kieső tejfogacskával. Vége. Ennyi, már itt sem vagyunk. 

Mondanom se kell mekkora gyomorgörcs volt, hogy ilyen procedúrának kell kitenni Balázst. De hála, hogy már a kommunikáció azon szintjén vagyunk, hogy ezt meg tudjuk "beszélni". Igen, aki ódzkodik a napirend és PECS használatától, ezt az eszközt és lehetőséget veszi el a gyermekétől. Ne tegyük, nekünk is sokkal könnyebb lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.