pertti_kurikan_nimipaivat.jpg

Szenzációként tálalva járta be a világot, hogy egy finn, értelmi sérültekből álló punk zenekar bejutott az Eurovíziós Dalfesztiválra. Vegyes reakciókat olvastam, így egy kicsit utána jártam valójában kik is ők!

Pertti Kurikan Nimipäivät (Pertti Kurikka névnapja) alapítója a névadó gitáros, aki gyerekkorában agykárosodást szenvedett. Szülei elhagyták, berakták egy intézetbe. A hányattatott sorsú ifjú még az öngyilkosságot is fontolgatta. Majd 2009-ben megalapította a zenekarát, ahol minden tag tanulási nehézségekkel küszködik, ketten Down-szindrómával élnek, egyikük autista. Tagok: Pertti Kurikka - gitár, Kari Aalto - ének, Sami Helle - basszusgitár, Toni Välitalo - dob. A zenélés, koncertezés közös élménye mellett a sorsuk és mondandójuk is szorosan összeköti őket, hiszen mindannyian laktak intézetben.

A punk irányzat, vagy nevezzük életérzésnek a 70-es évek közepében indult, és az egyik legradikálisabb zenei önkifejezés lett. Az egyszerű zenéhez, nyílt, társadalmi és politikai értelemben szókimondó szövegek párosultak. Ismertebb, befutottabb képviselői a Sex Pistols, The Clash, Ramones... (előbbi kettő ifjúkorom kedvence) Tudjuk jól, hogy punk's not dead! Ma is létezik az irányzat.

Na de ebbe hogy helyezzük el a finn PKN zenekart? Simán. És most nem a három akkordra, a 4/4-es ütemre gondolok, bár már az is önmagában dicséretre méltó, hogy túlléptek a csörgődobon és ennyi hangszeres tudást magukra szedtek! Nézzük meg a szövegeiket, melyek gyermekien egyszerűek, ám végtelenül ütősek. Az Eurovízióra bejutott számuk, az Aina mun pitää arról szól, hogy mindig szigorú szabályok közé vannak szorítva, és bár látszólag joguk van mindenhez, mégis mindenért meg kell küzdeniük.

(Mindig takarítanom kell / Mindig mosogatnom kell / Mindig dolgoznom kell / Mindig orvoshoz kell mennem / Mindig jól kell ennem / Mindig jól kell innom... Nem használhatom a számítógépet / Nem tévézhetek / Nem találkozhatom a barátaimmal / Nem ehetek édességet / Nem ihatok alkoholt...)

Egy másik szám szövege: Nem akarok otthonban lakni / Nem akarok intézetben lakni / Kaillóban akarok élni egy légvédelmi bunker magányában

Lássuk be az előzmények ismeretében, hogy ezek a sérült emberek hangot adnak annak az érzésnek, hogy ők is élni akarnak és ezt kőkeményen az arcunkba tolják! Hát ezért nagyszerű ez a produkció! Lehet szörnyűnek is nevezni, vagy zajnak, de akkor is ott van mögötte egy nem hétköznapi tartalom! És lehet mondani, hogy ha nem lennének sérültek, hírük se lenne. Így van. De sérültek, és a maguk önkifejezési eszközével élnek.

A zenekar egyébként több lemezen van túl, és 2012-ben Jukka Kärkkäinen és Jani-Petteri Passi rendezésében egy film készült róluk The Punk Syndrome címmel (eredeti címe: Kovasikajuttu). Számos díjat nyert a film és a banda befutott. Koncerteztek Angliában, Németországban, USA-ban és Hollandiában is. Nyilván mint minden befutott zenekarnál, mögöttük is áll egy menedzsment, és pénz is van a dologban. Na és? Nekik legalább van mondandójuk!

TV nélkül élek, és az Eurovízót, mint a többi sztárcsináló műsort, nagy ívben kerülöm. (Nem nehéz). Számomra nem közvetítenek értéket. De most a PKN-ért valami miatt drukkolok! Hajrá srácok!

 

Forrás: http://punkfilms.hu/film/111

komment

Címkék: autizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr17236289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása