image(11)[1].jpg

 

Az elfogadás számunkra azt jelenti, hogy nem akarunk belőle más gyereket faragni, mint ami ő

 Amikor nyugalmasabb szakaszba lépett az életünk egy nap Koppánnyal egymásra néztünk és arra jöttünk rá, hogy nem is képzeltük el másként Balázst soha, mint amilyen ő teljességében. Pont úgy Balázs, ahogy ő van és kész. Szerintem ez a szeretet is.

Azt hiszem, sok anya/szülők életútja szétválik azon a ponton, hogyan reagál a szűkebb-tágabb család az első szembesülések után. Nálunk fel sem merült, hogy lehetne másképp, mint együtt menni ezen az úton. Balázst mindenki – nemcsak, mi, hanem a szüleink is – úgy szereti, ahogy van és tanítja mindenre.

Részletekben ugyanakkor már voltak nekem nehéz helyzetek.  De később rájöttem, hogy mindig akkor kerültem konfliktusba magammal és Balázzsal, ha többet vártam el tőle, mint amit tud. Mert azt szerettem volna, hogy tudja, de nem tudta. Ilyenkor le kellett nyugodnom, hogy ez van. Annak örülünk, amit tud, nem azon kesergünk, amit nem tud. Ilyen ma is van időről időre.

Ha úgy érezzük, hogy valamit nem tudunk elfogadni, annak utána kell menni

Az évek alatt számos bizonytalan „tájolást” kaptunk Balázs sérültségének fokát megállapítandó: súlyos értelmi sérült, halmozottan sérült, az általunk gondolt középsúlyos értelmi sérült és alig néhányan jelezték, hogy autisztikus.

Nagyon jó, hogy nem tudtuk milyen fejlődés várható a különböző mélységű értelmi sérülések mellett, mert rendületlenül hittünk benne, hogy Balázsban több van, mint amit ki tudunk hozni belőle. De nem találtuk az utat hozzá.

A fenti bizonytalanságok után az autizmus diagnózisa megnyugtató volt, mert egy iránytűt, térképet és eszköztárt kaptunk a gyerekünk megértéséhez és tanításához. Ezt már tudjuk befolyásolni. És ez a nagy különbség. Itt tevőlegesen tudunk közreműködni, tanulni a gyerekkel, célirányosan taníttatni és segíteni őt (és magunkat). Ugyanúgy: lépésről lépésre. Vannak alapítványok, tréningek, iskola, stb. ami az autizmussal foglalkozik.

Ez azért nem jelenti azt, hogy nem kellett dolgoznom az autizmus elfogadásán. Igazából akkor esett le, hogy mennyire segítségként kell tekinteni erre a tényre, amikor a képzéseken, tréningeken kaptam egy átfogó képet az autizmusról. Előtte csak sztereotípiáim voltak róla és csak a nehézségeket láttam. Ahogy viszont elmélyültem, egyre inkább a megoldásokat látom a kérdésekre – elméleti és gyakorlati szinten is. Most a szüleink is velünk együtt művelődnek az autizmus témakörében. Igazán rugalmasak.

Folytatás következik

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr487284925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.