Dzsikule 2015.06.15. 21:01

A nagy nap...

befuto.jpg

Izgatottan vártuk június 14-ét. Futni fogunk a K&H minimaraton és félmaraton váltóban. Már előző este összepakoltunk, hogy korai indulással, kényelmesen elérjük a 9-órás rajtot.

Leparkolunk, átballagunk a ligeten. Tóth Viki, csapatunk harmadik tagja, addig már felvette a rajtszámokat. Anita, az előző napok gyengélkedése után még bizonytalan. Öltözködés után már nem marad sok idő. Kicsit elmegyek bemelegíteni, majd hamarosan beállok a rajtzónába. 3x2 km a penzum. A kis csapat a váltózónában leparkol. 3,2,1, rajt. A rajt után rögtön fordító. A sok gyerek között türelmesen kezdek, majd a fordító után nekiiramodok. Tyű, de rég futottam már tempósan. Nem is esik jól. Ólom léptekkel, ziháló tüdővel alig várom, hogy ráforduljunk a ligeti útra. Meglepetésemre 3., majd hamarosan a 2. helyen futok. Próbálok egy egyenletes tempót, légzésritmust felvenni. Többé kevésbé sikerül. Fordító. Már csak vissza kell futni, igyekszem tartani a fogalmam sincs milyen tempót. Régebben ezt pontosan éreztem, most csak a lihegés maradt nekem. Célegyenes. A vezető alaposan rám vert, de sebaj, mert 2. helyen váltok, és el is hangzik a szpíkertől, hogy az "Apró Lépések Blog csapata..." Ez volt a cél, meg, hogy kifussam magam. Vikinek meghagytam, hogy olyan 9 percre jövök. Meglepetésemre 7:30-körül váltunk. Hajrá Viki! Kicsit hálátlan feladat, mert Viki mostanában keveset fut, és borítékolható, hogy sokan megelőzik. De nem ez a lényeg, hanem, hogy itt vagyunk. Kilépek a váltózónából. Balázsnak már elege van. Nem érti a helyzetet. Anita meg kicsit izgul, egyrészt Balázs miatt, másrészt a futás miatt. Vikit 20 perc körül várjuk. Erre majdnem 5 perces ezrekkel futva, 18 perc környékén feltűnik, Anita úgy ugrik be a váltózónába, és veszi át a stafétát. Hajrá Anita! Csak lassan, nyugodtan! Furcsa biztatás, de tudom, hogy egy kényelmes, egyenletes tempóban, bármilyen felkészületlen is, le tudja futni a 2 km-t. Vikivel és a gyerkőcökkel átballagunk a ligeti sétány elejére, hogy majd Balázs csatlakozhasson az utolsó 200 m-re. A rendezőkkel leleveleztem, de azért megbeszélem az ott lévővel is. Várjuk Anitát! Balázs egy kicsit, mintha nyugodtabb lenne. Kikészítem a napirendi füzetet, hogy majd sétálunk a parkban (valójában ez lenne a befutó). Ülünk, majd állunk, várunk. Remélem bírja Anita! Közben Grétával szurkolunk, hangolunk, várjuk anyát. És jön, kényelmesen kocogva, Gréta hangosan kiabál: "Hajrá Anya!" Anita mosolyog. Ez nagyon megnyugtató! Balázst beállítjuk mellé és hajrá! Jankát tolva, Grétát kissé húzva rohanok a célzónához, közben Viki Anitáékat kíséri, fotózza. Látom, jönnek. Balázs hatalmas léptekkel halad, Anita kezét fogva. Cél! Célba értünk! Óriási büszkeséget érezek! Balázsnak is megjött a kedve. Áááá. De jó! Ezek vagyunk mi! Apró Lépések!

csapat.jpg

Anita is élvezte, első futása volt! Gyorsan bevetjük magunkat az árnyékba, és indulunk a beígért játszótérre. Következő futásom csak 12-kor kezdődik a gyöngyösi Autista Segítő Központ váltójában.

Mivel a gyerekek türelmét sem akarjuk a végletekig húzni, így egy alapos játszóterezés után azt találtuk ki, hogy Anitáék bemennek az Állatkertbe, míg én az ASK-val futok. A csapattal találkozva megkapom a szép, alkalomra nyomott, névre szóló pólómat. Nemsokára rajt. Elkísérem Anitáékat az Állatkertig, majd rohanok vissza. Bár én a 2. váltótag vagyok, mégis szeretném látni a rajtot. A többieket nem találom, így némi kaja után megnézem a 12 órás félmaraton váltó rajtját. Nádudvari Peti fut Boros Gáborral. Gábor az ASK tanulója, már a Vivicittát is lefutotta! Őt kíséri Peti, aki zeneterapeuta. Kb. háromnegyed óránk van. Keresem Mészáros Árpit, akit kísérek. Némi oda-vissza rohangálás után együtt a csapat. Itt van az ASK szurkoló csapata, Betti, Vera, Barbi, Viki és Gábor édesanyja és nagymamája. Zvara Ernő (szülő) és Méhész András (ASK szabadidő szervező) a befutó párosunk. Árpinak rövid instrukciót tartok, hogy nagyon lassan kezdünk, meleg van. Frissítőknél megállunk inni, fejet vizezni...

Elmegyünk egy kicsit kocogni, bemelegíteni. Még van kb. negyed óránk. Lassan beállunk a váltózónába, a sátor árnyékába. Árpi markazi, és a sátor alatt egy szintén markazi hölgy ismert meg minket, szóba elegyedve velünk. Bettiéktől jött a hívás a kísérőinknek, hogy Gáborék közelednek. Árgus szemekkel figyeljük őket. Igen, jönnek. Beállunk a váltóhelyre. Én Petitől, Árpi Gábortól veszi át a stafétát. És, máris mondom, hogy "lassan"! Direkt visszafogom a tempót. Kissé zavaró is, hogy az elején mindenki rendre lehagy. De mondtam is Árpinak, hogy legalább a felével még fogunk találkozni. A Dózsa György úton rettentő a hőség, 39 fok. Fordító után be az árnyékos út szélére. Már 1 km megvan! Megy ez! Tartjuk a tempót, Árpi nagyon fegyelmezetten jön. Hősök-tere, Szecska... 2 km. Több látássérült futót is kísérnek, ami nagyon jó érzés. Ez az integráció! Együtt! Futunk! Elérünk az első frissítőhöz. Belegyalogolunk, nehogy félrenyelés legyen az ivás vége. Néhány korty, többi a fejre... Brrrr! Frissen megyünk tovább. Bejött a számításom, és már a 3. kilométer környékén kezdjük beelőzni a váltás után még oly fürge futó társakat. Végre árnyék, liget, szurkolók, jó hangulat... Néhány kunkort azért levágunk, néhol napon, néhol árnyékban. Árpi jól jön. Az 5. kilométer után újabb frissítő. Mondom Árpinak, hogy a nagy barna vödrökben a víz azért van, hogy beáztasd a sapkád. Így is tenne, de egy másik, ugyanolyan barna vödröt szemel ki, amit éppen töltenek. A rendező rászól: "Ne ebből, ez ivóvíz!" - nyilván ebbe merítik meg a poharakat. Árpi nem érti először, és én sem, de kapcsolok, pár métert visszalépünk és bevizezzük a sapkát. Iszunk is. Itt már láttam Árpin, hogy fárad. De már nincs sok hátra, biztatom! Tényleg jól jön! Kis lejtőn egy picit hagyjuk, hadd menjenek a lábaink és egy árnyalattal gyorsabban futunk. A 6. kilométernél Árpi kér egy kis sétát. 30 m séta, nagyokat fújtatva, majd elkezdünk újra kocogni. Egy tündérien kipirosodott arcú leány, aranyosan biztat, hogy már csak 1 km. Látszólag ő is várja már a váltást. Hamarosan Bettiékhez érünk! Ez a szurkolás látszólag feldobja Árpit! Ó, már csak egy kanyar és jön a célegyenes! Kicsit gyorsítunk, és integetünk Ernőéknek, hogy jövünk. A célkapu után fordító, és a váltózóna, ahol még vagy 100 m-t kell futni. Befordulunk, már látjuk a csapattársainkat. Árpi belehúz, és az utolsó 30 métert kőkeményen megnyomja. Váltunk! Sikerült! Nagy vagy Árpi! Jól mentél! Többiek is gratulálnak! Nagy dolog ez, első futóversenye!

Várjuk Ernőt és Andrást, akik becsületesen végigfutják a távot, megkoronázva a közös sikert! Közben Anitáék is befutnak. Közös szurkolás, majd gratulációk, közös fotó, és egy hatalmas élménnyel irány haza. Abszolút teljes nap volt! Köszönöm mindenkinek!

ask.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr437545938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.