p1120187_1.JPG

Régóta készülök írni a Balázzsal való játékainkról és a kapcsolatunkról, mert ez egy kulcsfontosságú téma számunkra otthon. Bármilyen tünetekkel is lehetne leírni Balázs autizmusát, egy nagyon markáns dolog kiemelkedik – vagy egyre inkább múlt időben kiemelkedett -, hogy Balázs alig figyel ránk és másra sem. Teli van a naplóm azokkal a bejegyzésekkel, amik arról szólnak, hogy Balázs elsősorban magában játszik, nehéz vele kapcsolatot teremteni, kivéve, ha ő akar valamit, vagy csak azzal játszik, ami őt izgatja (azzal is sajátosan). És mindez kívülről nagyon nehezen befolyásolható. Ezt szülőként nagyon nehéz megélni. Mert van köztünk egy távolság; mert itt van velünk, de még sincs jelen; mert így nem tudom tanítani.

Balázst minden téren fejleszteni kell – de hol is kezdjük?

Miután nyilvánvaló lett, hogy Balázst minden téren fejleszteni kell, első helyre a mozgás fejlesztését tettem és természetesen az egészségét. Úgy gondoltam egyik gyerek sem tanult meg előbb beszélni, mint járni, van még idő a beszédre. Nem is izgatott, mert beindult Balázsnál a gagyogás. Csak azután elmaradt... Ahogy ügyesedett a mozgása, önállósága, égető szükségét éreztük a kommunikáció tanításának. Majd, ahogy a kommunikációban ügyesedett, úgy tűnt fel egyre inkább, hogy a társas kapcsolatokra is nagyon rá kell erősíteni.

Így tűztük zászlónkra a kommunikáció mellett a kapcsolat építését is Balázzsal. Csak aztán nem lobogott az a zászló. Nem is olyan könnyű, ha nem figyel ránk és nem érdekli szinte semmi, amit mutatnánk neki. Apró örömök értek minket, voltak jó kis játékaink, de ezek gyorsan leültek.

Balázs 5 és 7 éves kora között a számítógép és a kütyük világába bújt. A számítógéptől csak az ipad térítette el, az ipadtól pedig a telefon vitte tovább. Azt használtam ki ebből, amit lehetett és tudtam az akkori ötleteimmel: motivációnak használtam ezeket a szenvedélyeit. Erről már írtam itt. Jelentős hozadékai is voltak ennek az időszaknak: sikerült Balázst rávezetni az ipad segítségével arra, mire jók az asztali játékok, úgy, mint puzzle, kirakók, formakeresők, stb. Másrészt az ipad önálló kezelése egyértelművé tette, hogy megy Balázsnak a konstruktív gondolkodás, illetve lehetővé tette számára az önálló felfedezést, kísérletezést, ami korábban teljesen hiányzott a játékából.

Ezen örömök mellett, mégis az volt a helyzet, hogy alig volt igazi közös játékunk.

Sikerül kirobbantani Balázst a bezártságból

Azért, hogy aktivizáljuk Balázst, rengeteget mentünk ki sétálni, játszótérre és kirándulni. Napi 3-4 órát biztos kint voltunk. Nyáron még többet. A természetben tapasztaltak nem érnek fel semmilyen „négy fal közötti” ingerrel. Ez a rész jól is sikerült.

A kapcsolatunk az után folyt új mederbe, hogy elkezdtük Annával tanulni a PECS-t a Vadaskertben. Ez nagyon érdekelte Balázst. Minden találkozó után épült a kapcsolatunk – keresett minket, gyakorolta a kommunikációt és én is tudtam generálni, hogy hozzám forduljon, ha valamire szüksége van. De ahogy beépült az új tanulnivaló, leült ez a lendület is.

Sokat segítettek a szülőtréningek, konzultációk és lassan kezdtem megérteni milyen irányban kell keresgélni. Ez a megvilágosodás Balázs 7. születésnapja előtt volt nem sokkal. Eltoltuk a hangsúlyt az „okosító” játékokról a közös aktív játékokra. Beindult apával a birkózás, gitározás, és egyéb huncutkodás menetrendszerű játékai, illetve masszírozás. Én pedig beköltöztem Balázs mellé a számítógép elé. Ha a hegy nem megy Mohamedhez … Ott énekeltem neki a dalokat, amiket hallgatott. Elbáboztam papírbábbal a kedvenc dalát az Incy wincy spidert. Máskor rohantam a szobába a kék buszért és utasokért - pont olyan, ami a klipben is ment -, és mutattam neki a klippel párhuzamosan: jön a busz. Ezek nagyon bejöttek Balázsnak. Egy-egy pillanat, de működött. Még utast is tett a buszba, amit egyébként sosem. Itt nyilván az volt a lényeg, hogy értem, amit ő ért: neki ez fontos, ezzel foglalkozzunk. Így azután 1-2 hónap alatt szépen összegyűlt egy sor közös játékunk, aminek az volt a lényege, hogy pontosan abba a tevékenységbe csöppentem bele az ötletemmel, ami a leginkább és a nap legtöbb részében foglalkoztatta őt. Ugyanazt, amit nézett, egy más formában létrehoztam - lerajzoltam, megmutattam neki könyvben vagy eljátszottam bábokkal, műanyag játékokkal, illetve elmutogattam neki, amit a klip szereplői mutattak. Mindent a gép előtt eleinte.

Majd jöttek a nagy örömök: kivette a kezemből a ceruzát, hogy ő is rajzol. És rajzoltunk együtt, fogtam a kezét. Azután már ő kérte mit rajzoljak, mutatta a gépen nekem. Máskor inkább az éneket kérte. Így kiderült, hogy mi is érdekli valójában egy műsorban: néha az ének, néha a klip maga, néha egy-egy jelent, és az építészeti/szerkezeti elemek főleg…

A könyvekkel is így barátkoztunk meg. Megvan nekünk az Arany Laci könyv+DVD kiadványa. Mivel a videót szerette, elő lehetett venni a könyvet is, anélkül, hogy kiverjem a biztosítékot Balázsnál. Mivel a kettő tartalma és rajzai pont ugyanaz volt, összeállt neki, hogy a könyv nem egy rémes dolog, hanem van valami értelme.

Ahogy kezdett fontos lenni a közös tevékenység Balázsnak is, én pedig megértettem, hogy mi a fontos neki, úgy tudtunk elszakadni a számítógép elől. Beköltöztünk a nagy ágyra és énekeltünk, miközben elmutogattam a dalokat és ő figyelt, kért, közreműködött! Együtt játszottunk. Azután persze jött a huncutkodás.

 A Denver modell (ESDM - Early Start Denver Modell) szülői könyve

Ebben az időszakban volt még egy nagyon fontos momentum az életünkben. Mindig is érdekeltek a játékalapú dolgok, és belefutottam egy videóba, ami a játékon keresztül tanítja az autista gyereket a társas létezés alapjaira. Nagyon felcsigázott, meséltem Annának, aki erre a kezembe nyomta a Denver modell (ESDM - Early Start Denver Modell) szülői könyvét. Ezt szemezgettem karácsony után, de még korántsem gondoltam, hogy néhány hét múlva már az első fejezeteit jegyzetelem magamnak, hogy módszeresen végighaladjunk a könyvön.

 Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr468426174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.