balazs1.jpg

A Denver modellben ismertetett technikák következő lényeges eleme az oda-vissza áramló interakciók gyakorlása a gyerekkel: mindketten aktív részesei legyünk a közös játékoknak és a napi tevékenységeinknek. Mindketten formáljuk, alakítjuk azok menetét. Egyszer Balázs, egyszer én. Majd ha egy közös tevékenység unalmassá, repetitívvé kezd válni, akkor változtatunk rajta egy kicsit, ahogy egyéb esetben is zajlik a játék két személy között. Mint minden más, ez ugyanúgy érvényes a játékokra, mint a gondozási tevékenységekre. Ennek célja, hogy a gyerek minél kezdeményezőbb, aktívabb és rugalmasabb legyen a mindennapi tevékenységekben, egyúttal önállóbb is.

A Denver módszer nagyon tág teret ad a közös tevékenységeknek. Példákat ismertet lehetséges játékokról, és azokon keresztül pontosan végigköveti a technikák beépülését. Ezen kívül viszont nagy teret ad az intuíciónak, hogyan fordítsuk ezt át a mi gyerekünkre. Épp ezt szeretem benne, mert magunkra tudjuk formálni. Mire ideáig eljutottunk a könyvvel, egész sor tapasztalatom lett arról, hogy Balázzsal hogyan tudnak működni a közös játékok és egyáltalán milyen célokat tudunk kitűzni magunk elé. Mielőtt tovább mennék a váltott interakciók gyakorlására, néhány tapasztalatunkat leírnám, hogy milyen szempontok alapján választok játékot, tárgyat a közös tevékenységeinkhez. Ez mindenkinél más lehet. Nekünk ezek a leglényegesebb szempontok:

El kellett engedni a „hagyományos” célokat és elképzeléseket a játék tevékenységek kapcsán

Ha szeretnék vele együtt játszani egy építő játékkal, akkor először megfigyelem, hogy ő mit kezd annak a darabjaival, és én csak utána lépek be. Egyáltalán nem biztos, hogy építünk valamit - már nem is lesz célom, bár erős késztetésem lenne rá... Kiderült, ha egymásra figyelünk, nagyon jó alap lehet néhány építőelem egy közös játékhoz. Ha más nem, célba dobunk... Végül eljutottunk odáig, hogy mégis építettünk együtt, egy váratlan hívó szó segítségével, amihez nagyon erősen kötődött Balázs. Történt ugyanis, hogy piszkálgatta az építő tetőit, nem figyelt rám. Hát piszkálgattam én is a tetőket, közben kommentáltam mit játszik. Mondtam: sárga tető, kék tető, mire Balázs felkapta a fejét: Kékestető (ezt tudja mondani, mert az egyik kedvenc helye) és elkezdtünk együtt építeni házakat. 

A könyvek kiválasztása is sajátos szempontok alapján történik nálunk. Ha szeretnék Balázzsal könyvet nézegetni, nem úgy általában előveszek egy kisgyerekeknek írt bestsellert, mert az nem bír számára információval és nem is érdekes. Helyette a már emlegetett családi fotóalbumot veszem elő vagy egy olyan gyerekkönyvet, aminek van DVD párja, mert az már így ismerős történet. Majd készítettem neki egy saját, laminált oldalakból álló kis képeskönyvet az őt érdeklő dolgokról: utazás, kirándulás, mi van az utcán. Később a minket körülvevő környezetet - erdőt, hegyeket - bemutató képeskönyveket is elővehettünk. A könyvek lényegére így nagyon jól sikerült rávezetni Balázst, mert ma már magától keresi az őt érdeklő dolgokat a könyvekben.

A sajátos érdeklődést be kell kalkulálni

Ez még a számítógép előtt rajzolásnál bukott ki nagyon. Volt egy kis vitánk Balázzsal. A Wheels on the bus-nál nem azt rajzoltam, amit kért – szerintem az utasokat mutatta – ezért kezdett szomorú lenni. Majd egy film hatására rájöttem, hogy a síkok, vonalak fontosak lehetnek autista szemmel. És tényleg: a busz kapaszkodói érdekelték. Nagyon megörült neki, amikor rájöttem.

Vagy mi érdekli a fotóalbumból, ha már kezdi unni: heveder a hátizsákon és háti hordón; a kocsiülés; anya fogsora, amint nevet; heveder a ló fején, és általában a vonalak …

A legjobb ötletünket is el kell engedni, majd ki tudja hova kerekedik a játék

Itt már visszatérek a valódi közös játékhoz, az oda-vissza áramló interakciókhoz. Ha már ügyesedünk nem csak Balázs érdeklődéséből indulok, ki, hanem én is tudok adni neki játékötletet az ismerős játékai közül. Elővettem egy mágneses szín-forma egyeztető játékot. Egy-egy képet lehet kirakni a mágnes lapon elhelyezett színes alaplapra. Nagyon egyszerű Balázs szempontjából, általában szereti is ezeket a játékokat. De ezt valamiért nem nagyon. Elkezdtük rakni az elemeket, de nem akarta folytatni. Kitalálta, hogy fordítva teszi rá, mágnessel felfelé az elemet. A szín így is látszik és a forma is persze. Nagyon megörült az ötletének. Balázs megvariálta az alapötletet. Folytattam vele a kirakást ugyanígy! Kaptam is egy mosolyt. Egyet Balázs, egyet én. Kész lett a kép és nagyon elégedett volt! Itt kifejezetten együtt alakítottuk a játékot. Közben rájöttem, hogy az idegesítette, hogy a forma erősen tapad az alapra és nem tudja jól igazítani, ahogy szeretné…

Másik kedvencem a fa ABC kirakós játék. Szereti Balázs az ABC dalokat (angolul). Szereti a kirakót is. Elővettem, hogy játszunk vele. Ekkor viszont unta ezt és nem is akart foglalkozni vele. Hát megvariáltuk egy kicsit a játékot: Amikor betettünk egy betűt, mondtam vagy énekeltem hozzá egy Balázs számára fontos dalt vagy szót: I = Incy wincy spider dala; W = Wheels on the bus dala; G = Gréta. Ezek voltak az elsők. Itt bekapcsolódott Balázs és kérte újra a betűkre mutatva a dalt, vagy Gréta nevét. Majd folytattam a kirakást: J = Janka; B = Balázs; A = anya; R = Row row row you boat; Z= zzzzz; N = nagyapa. És Balázs egymás után mutatta a betűket, hogy mit mondjak! Nagyon jó játék kerekedett belőle. Ahogy már tudott beszélni, ő kért több betűt is, hogy mutassam meg neki: Bagolyirtás, Kékestető, Galyatető, stb. Lassan minden betűhöz tartozott szó, némelyik betűhöz több is. Ezekre fél év múlva is ugyanúgy emlékszik Balázs és emlékeztet engem, ha nem mondom valamelyik szót.

balazs2.jpg

Ha ismét befordul Balázs, próbálok irányt adni azoknak a tevékenységeknek, amiből nehéz kirobbantani őt

Ha csak a számítógépet hajlandó nézni, azon belül pedig a DVD-ket, akkor szép lassan rávezetem, hogy a DVD nem magától indul. Először is ki kellett választania mit nézne a DVD-k közül. A polcon voltak a DVD-k könyv párjai, amiből szemezgetett Balázs, mit nézne meg. Ekkor még én mentem oda hozzá, hogy melyiket kérné. Néhány nap múlva magától választott és hozta a könyvet nekem, hogy azt a DVD-t kéri, amin ez van. Az után neki kellett kicserélni a tartóban a DVD-t: először csak a gombot megnyomni, azután már kivenni a régit, végül az újat is neki kellett betenni. Így itt is tudjuk gyakorolni a valódi közös tevékenységet: egyet Balázs ad hozzá, egyet én, hogy elérje végül a célját. Ez egyben az önállóságát segíti. De erről még lesz bővebben szó.

A gitár és Balázs

A gitár külön bejegyzést érdemelne. Eleinte Balázs csak feküdt rajta, ahogy játszott Koppány és figyelte a rezgéseket. Innen elég nehéz volt kirobbantani őt a közös játék felé. Koppány kezdte is feladni. Végigment Koppány a könyv ajánlásain. Ismét ott lyukadtunk ki, hogy kövessük Balázs érdeklődését. Áttértek egy ismerős dalra : a AC/DC High way to hell c. dalára. Itt már visszamenőleg is számos technika beépült: szenzoros játék előtérbe kerülése, kivárás, hogy Balázs késztetést érezzen a bekapcsolódásra, a közösen alakított játék. Ahogy Koppány lendülete alább hagyott a játékban, úgy emelte fel a fejét Balázs a gitárról. Koppány kérdezte: Folytassam? – Hát persze, jelzett Balázs és folytatták.

Amikor leült a játék, Balázs csak feküdt a gitáron és pengette magának. Ez egy nagyon jó pont volt ismét, ahol Koppány tudott lépni, mert elkezdte lefogni az akkordokat, hogy dallam is legyen. Balázs, ha zenéről van szó, gyorsan veszi a lapot, és pengetni kezdte a húrokat a dal ritmusában. Egyszer csak megszólalt közös gitár játékban a High way to hell! Nagy élmények ezek. Nagyon fülbemászó, feszes ritmussal. Koppány fogja az akkordokat, Balázs penget kiváló ritmusban.

Ennek a játéknak az eddigi csúcspontja, amikor Balázs fürdés közben ezt az AC/DC számot dobolta a fürdőkád falán. Koppány rohant a gitárért és játszani kezdte a dalt. Közösen zenéltek! Fel is vettük. Aki még nem látta, itt megnézheti.

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr988490840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása