jatek.JPG

Miközben a társas tevékenységek terén sokat ügyesedtünk, kicsit lassabban ment a gesztusok használata és utánzás tanulása. Belegondolva ez érthető is, hiszen itt sok-sok apró helyzetről van szó, amivel apránként ismerkedünk, és sok gyakorlást igényel. A gesztusok fejezetet először át is ugrottam, mondván régóta gyakoroljuk Balázzsal a gesztus kommunikáció bizonyos elemeit: nem, várjál, voltam, vége, integetés. Amikor viszont belegondoltam, hogy a "gyere" hívó gesztusa csak addig működik, amíg ő akar tőlünk valamit, de ha mi hívjuk, arra nem jön ide, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem hagyhatunk ki egyetlen részt sem. Ez pedig a kommunikáció kölcsönösségének a kérdése: ezen az egyoldalúságon szeretnénk csiszolni, hogy oda-vissza működjön a közlés és a megértés.

Mondókák és dalok az utánzás tanulásához

A Denver modellben az egyik kedvenc alaptételem, hogy ne várjunk tökéletességet egy-egy célkitűzés megvalósításában – például egy gesztus elsajátításában – hanem a kezdeményezést, a spontán próbálkozást értékeljük. Ez az elvárás nagyon megdobja a sikerélményeink számát, egyúttal lehetővé teszi, hogy haladjunk a fejezetekkel. 

Számomra a gesztusok tanulása összefolyik az utánzás tanulásával, ezért nem fogom külön venni a kettőt. Az utánzás gyakorlását az egyszerű hangadások utánzásával kezdi a nem beszélő gyerekeknél. Visszaléptünk mi is ide, tanulságos volt, mert felfigyelt rá Balázs. A következő lépés a mondókák és dalok, ujj-játékok gyakorlása. Ezen a ponton nagyon fontossá vált, hogy magyar dalokra, mondókákra váltsunk, mert nem csak a gesztusok utánzását tanuljuk, hanem végül a szavakat is, magyarul. Volt sok-sok ismerős magyar mondókánk és dalunk is, ezért könnyen tudtunk építeni a meglévő repertoárunkra – új szemszögből. Először az Ecc pecc, kimehetsz mondókát játszottuk. Lényeges segítség volt az az ajánlás, hogy egy időben csak egyetlen kiválasztott mutatást/gesztust gyakoroljunk a mondókákból (mi tapsoltunk ritmusra), illetve egyetlen kiválasztott szót (pl. „cica”) hangsúlyozzunk ki belőle, a szerint mit gondolunk úgy, hogy tanítani szeretnénk és várhatóan működik is.

Fontos, hogy egymással szemben, fejmagasságban legyünk. Mivel Balázs ebben az időben állandóan a függőhintában volt, kicsit nehéz volt megközelíteni, de végül megtaláltam a nagy labdát, amin épp elé tudtam ülni ott, ahol ő volt.

A gesztusokat úgy tanítjuk, hogy először bemutatjuk a mozdulatot, majd várunk, hogy utánozzon. Ha ilyen egyszerű lenne, nem tanulnánk ennyit, ezért máris továbblép: ha nem tudja magától kivitelezni, segítsük azzal, hogy promptoljuk az elején. Mi is így tettünk. A sima taps után, ami magától ment, váltottunk a taps – két kezünk összecsap játékra. Koppány irányította Balázs kezét, én pedig vele szemben ültem: taps - összeüt a két kéz, folyamatosan, ritmusra végig. Nagyon élvezte Balázs. A végén a "huss" szóra csináltunk egy nagy karkörzést, hogy felébresszük Balázst a monoton ritmusból. Fontos elem a prompt kivonása a spontán tanulás miatt: Csak addig a pontig segítette Koppány, ahonnan már végig tudta vinni a mozdulatot magától. Néhány alkalom után csak az első két ütemnél fogta a kezét, a többinél pedig csak megérintette, hogy taps jön. Pár nap múlva csak mellette mutatta mi a feladat, ha összekavarodott. Végül teljesen önállóan ment. Egyszerűbb mutatást egyedül is lehet promptolni, például: Ég a gyertya ég. 

A szöveg kihallása Balázsnak nagyon nehéz, ezért azt egy-két kivétellel napoltuk, illetve most képekkel fogom megtámogatni.

Tárgyakkal végzett játékok utánzása (modellezés és prompt)

Érdemes azokat a játékokat elővenni, ami sok darabból áll, hogy lehetőség legyen ugyanazt a tevékenységet végezni velük.  Ha a gyerekünk játékát utánozzuk, akkor előbb utóbb odavonzzuk a figyelmét arra, amit mi is csinálunk. Ha úgy kapcsolódunk be a gyerekünk játékába, hogy ő már játszik valamivel, akkor egy darabig utánozzuk, és ha felfigyelt ránk (egy pillanatra is), igyekszünk egy új lehetőséget mutatni neki a játékban. Szünetet tartunk és várunk, hátha spontán utánozza. Folytatjuk a játékot. Ismét kivárunk. Ha nem utánoz spontán, néhány kör után megpróbálhatjuk segíteni őt azzal, hogy promptoljuk az új mozdulatot/lépést.

Ez elsőre elég nehéznek tűnt nekünk, miután Balázs nem játszik magától játékokkal, tárgyakkal – csak kütyükkel. De később rájöttem, hogy mindegy, mert egy csomó alapjátékunk van, amit megvariálhatunk ilyen módon, és ugyanaz lesz a célkitűzés. Itt vissza is tértünk az 5. részben leírt 4 lépésből álló közös tevékenységek keretéhez. Balázs első mintha játékai; modellezés:

Leültünk játszani az asztalnál. Gondoltam kipróbáljuk az Old McDonald had a farm-t: kedvenc, kedves dal, van hozzá sokrészes játékunk: lego, állatok, ház, traktor, minden, ami kell, majd kiválasztjuk, melyik működik. Balázs házastól, traktorostól fél perc alatt lesöpörte az egészet. Az emberfigurák maradhattak. Beazonosítottuk: a családunk tagjai lesznek. Ok, megvan az alapötlet Balázs részéről. Eszembe jutott, hogy odahozom a képeskönyvét, amit én készítettem neki az ismerős szavakkal. Nézegette a „ház” részt (képen: ház, lépcső, lift, ablak, ajtó, stb). Gondoltam beszállok a lego figurákkal és kommentáltam „lépcső”és mutattam, ahogy a Gréta figura lépdel a lépcső képén.  Nagyon tetszett Balázsnak, rögtön leutánozta a figurával, ahogy én csináltam. A „fürdőkád”-at nézte, hát beleültettem egy figurát a képbe – Balázs elvette, ő is beleültette. Elővettem a lego fürdőkádat és abba is beleültetem, majd ő is beletette. Az „alagút képre váltott”, gyorsan kerítettem egy autót és papírból hajtottam neki egy minimál alagutat, majd modelleztem, ahogy az autó bemegy – ő is utánozta. Nagyon büszke voltam magunkra, mert pont olyan volt, mint a nagykönyvben. Sokszor játszottunk hasonlóan.

p1140635.jpg

Azért ez a sikerélmény nem csak annak köszönhető, hogy egyszerűen végigkövettük az utánzás fejezet gyakorlati ajánlását. Tényleg elő kellett készíteni azoknak a készségeknek a megalapozásával, amik a korábbi fejezetekben voltak. Itt az volt a jó, hogy ő maga volt motivált ebben a játékban részt venni. Ez a könyv célja és egyben a miénk is, hogy ezeket az egymásra hangolódásokat (itt: a játékba való bekapcsolódást utánzással) spontán tegye Balázs, saját motivációból – így tud tanulni önállóan is.

Nagyon jó utánzó játék volt a lufi fújás is. Régi kedvenc volt, hogy Koppány felfújta a lufit félig, majd elengedte. Ez volt az alap. Később, ahogy Koppány fújta, észrevettük, hogy Balázs a nagy levegővételt és a felfújt arcot utánozta. Amikor Koppány kivárt, Balázs mutatta, hogy tegye a szájára és fújja. Most már így nem csak arra figyelt Balázs, hogy elrepül a lufi, hanem, hogy lesz a lufi. Lényeges, hogy bármit is játszunk, mindig várjunk ki az előtt, amit esetleg utánozni tud a gyerekünk, mert az izgalom késleltetése motiválttá teszi őket, még akár annyira is, hogy befejezzék a műveletet maguktól, ha olyan a játék.

Balázs 8. szülinapja: apróságok – mérföldkövek a tanulásban

Balázs kapott tortát, 8 gyertya rajta. Énekeltük neki a Boldog születésnapot, majd fújni kellett a gyertyát. Mutattuk neki, hogy fújja (sokat gyakoroltuk logopédián). Először semmi, majd az orrával fújdogálta nagy komolyan, mire kapcsolt és felderült az arca: Ja, erre jó a fújás: majd elkezdte elfújni a gyertyákat!

Azóta egyre több mindent utánoz Balázs és figyeli, ha lemodellezek neki egy tevékenységet egy tárggyal vagy játékkal. Ez nagyon új élmény nekem még mindig. Tudjuk tanítani őt közvetlenül is!

Gesztusok

jatek-kapcsolat_6b.JPG

A kommunikációs céllal használt gesztusokat hasonlóan tanuljuk. Nagyon leegyszerűsítve: megmutatjuk szituációhoz kötötten mit várunk tőle, és promptoljuk. Érdemes alapvetően olyan szituációkat létrehozni, amelyben segítségre van szüksége vagy nagyon motivált, (vagy mi vagyunk nagyon motiváltak).

Tanítottam felfelé fordított tenyérrel elkérni valami, mert ő simán elvette, ami kellett neki. Jó sokszor beállítottam a kezét ebbe a helyzetbe, amikor tudtam mire készül. Csak ezután kapta meg a kért tárgyat. Nagyon édesen gyakorolt, mert nehéz volt beazonosítania, hogyan fordul felfelé a tenyér. Végül csak mutattam az én kezemmel, hogy ezt várom. Ma is sokszor kell emlékeztetni, de már tudja.

Tanítom megütögetni a vállam, ha valamit szeretne, mert hajlamos elrántani a kezem azzal, hogy "Hé, figyelj anya!" Ez különösen kellemetlenül jön ki, ha egy falatot tennék a számba kanállal, csak éppen elrántja. Helyette mutatom neki, hogy megütögetheti a vállam, kezem.

A legaranyosabb a kopogás tanulása. Apukám kezdte tanítani neki, majd folytattam. A tenyérrel zörgés már jól ment, ezért mutattam, hogy kopogás is lehet. Jó sokáig püfölgette az ajtót, de gyakoroltunk. Elnézést is kértem az iskolában, ahol megértették természetesen. Majd amikor többször sikerült a hallható kopogás, szóltam neki, hogy várni kell (ezt jól érti). Így mostanra megtanultunk várni kopogás után és teljesen elfigyelte a kopogtatás mikéntjét is.

Megtanultuk az alszik gesztusát is: Amikor Janka ment aludni, mindig érdeklődött Balázs, követte, hogy mikor viszem be őt. Előtte ezért elkezdtem mutatni és mondani neki, hogy „Janka alszik” egy nagyon egyszerű, régi kis gesztussal: a két összetett tenyerünket az arcunk mellé tesszük és ráhajtjuk a fejünket. Gyorsan megtanulta, tüneményesen mutatja és mondja is. Ezek a gesztusok azért is nagyon fontosak nekünk, mert a Balázs egyre ügyesebb, de még mindig bizonytalan szövegértését megerősítik, a képekhez hasonlóan.

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3411823839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.