galya_10.jpg

A Galya 50/20/10/2 Jótékonysági Teljesítménytúra ötlete még az Apró Lépések Egyesület indulásakor megfogant. 2016. november 5-én, első alkalommal rendeztük meg, ahol összesen 474 induló volt. Egy igazi inkluzív közeget sikerült teremtenünk, ahol eltűntek a különbségek, mert itt csak indulók és teljesítők voltak. Minden indulónak, segítőnek nagyon köszönjük! Számunkra azonban még egy nagyon fontos állomás is volt, mert Balázs Galya 10 teljesítő lett. 

Galya 10 - túraélmény Balázzsal

Balázs legkisebb kora óta rengeteget túráztunk. Járni is erdőben, füves területeken tanítottuk. Ebbe nőtt bele. Az viszont nagyon távolinak tűnt, hogy valaha teljesítmény túrán, komolyabb távon el tudjunk indulni . Néhány éve tudjuk, hogy 6-7 km-t ügyesen le tud gyalogolni Balázs, igaz egy hosszabb pihenővel és sokszor a lányok totyogó tempójában haladunk. Igazából nem is a távot tartottam nehézségnek, hanem az időt, azaz a szintidőt.

Mivel nem volt tapasztalatunk még arról, hogy közel 10 km-t menjünk Balázzsal és főleg nem folyamatos tempóban – nagyobb megállás nélkül – kicsit tartottam tőle, hogy lesz. Egyértelmű volt viszont, hogy amikor Koppány kiírta a Galya 50 jótékonysági teljesítménytúrát, neveztük egyúttal Balázst is. A cél a táv teljesítése volt, az idővel pedig eldöntöttem, hogy nem versenyzünk.

A túra előtt egy héttel bejártuk a táv első felét-kétharmadát Vörös-kőig (még korábban pedig már bejártuk az útvonal Galyára tartó felét), ami nagyon jó ötlet volt. Ismerős terepen indultunk el.  Piszkéstetőig erős hideg szél volt, épp ezt szerettem volna elkerülni, de készültem (még magamnak is, ami néha elmarad, mire összeszedem a 3 gyerek cuccát és pótcuccát). Hál’istennek Balázs megengedte a kapucnit a sapka fölé, így csak az álla volt nagyon piros és jéghideg. De nem panaszkodott! Ügyesen jött. Egy kicsit izgultam, hogy nem öltöztettem a kabát alá – csak egy póló és hosszú ujjú vékony pulóver -, de ez egy jó túraöltözet, mert bemelegszik a mozgással. Ha több ruha van rajta, nem tud lehűlni, vége. Az a helyzet, hogy manapság sokszor nagyon féltik a gyerekeket az elemektől.  Ritkán én is, de valójában az tűnt fel, hogy kifejezetten élvezik: nagyon fúj a szél, esik az eső, esik a hó – megállnak a szélben, esőben, felnéznek, szembe állnak vele és élvezik, hadd legyen, érezni akarom az arcomon, a kezemmel. A legviccesebb, amikor szélben, esőben kinyújtják a nyelvüket, meg akarják kóstolni, de ezt csak piciként teszik, jellemzően még Janka.

Volt egy kisebb balesetünk az út elején, amikor Balázs felesett. Eléggé meg tud sértődni ezen, de hamar túl volt rajta. Nagyobb gond volt, hogy amikor felemeltem ráléptem valahogy a nadrágjára, ami végigreccsent. Alig mertem megnézni, mert szélben félig leszakadt nadrággal nem vicces. A bélés része megmaradt, csak a külső réteg szakadt, megnyugodtam.

Balázs nagyon jól be tudja osztani az energiáját. Ha menni akart húzott, ha meg akart állni jelezte: „Balázs ül”. Kb. 40 percenként álltunk meg szélcsendes helyen. Evett is egy kicsit, ivott is és mentünk tovább. Mátraszentlászlóra érve felmérte, hogy komolyan ugyanazon az útvonalon haladunk, ahol a „főpróbán”, ezért befeszített, hogy most már forduljunk vissza, de legalább menjünk buszhoz. Rájöttem, hogy az volt a gond, hogy Piszkéstetőn ráadtam egy polárt, hogy ne fújja át a szél, de épp onnantól már nem fújt a szél… Így bemelegedett. Oké, pulcsi le, inni, enni, pótolni az energiát. Még mindig nem jön tovább. Végül csak kiegyeztünk, mert a telefonommal hajlandó volt továbbjönni a megfelelő irányba, miután apát is felhívhatta. Ez mindig nagy öröm.

A falun simán átmentünk, fel Vörös-kőre. Ott voltak ponton a barátaink, Balázs is megörült, megölelte Nikit, de nem akart maradni. Sokan voltak, összefolyt a 10-es és 20-as táv. Közölte most már busszal megyünk. Mondtam hiába nincs busz, de ragaszkodott hozzá. Rendben, mondtam keresünk buszt. 

Itt igazából a kiszámíthatóság hiányzott Balázsnak, meddig megyünk, mikor érünk hova. Megbeszéltük, hogy Galyára megyünk, étterembe és lesz rántott hús, ott lesz apa és a többiek. Bizonyára izgatta, hol vannak a többiek, de a napirenden meg tudom neki mindig mutatni, ki-hol van, és hol találkozunk újra. Ebből tudta, hogy Grétáék, a nagyszülők és apa is Galyán vannak, ott találkozunk. Ez a gondolat feltöltötte motivációval és energiát gyűjtött és innentől egyenletesen, folyamatosan haladtunk a táv végéig. A tempót ő diktálta, úgy mentem, ahogy ő. Nagyon belassultunk felfelé, kicsit toltam őt. Sokat összenéztünk, összemosolyogtunk, nyilvánvalóan élvezte a túrát. A szélnek nyoma sem volt, nyugodtabb volt a visszafelé tartó út.

Elég sokan előztek meg minket a 20 km-t teljesítők közül. Volt aki kicsit jött is velünk, ez mindig továbblendítette őt. Mindig kicsit izgulok, ha valaki megfogja a kezét, és azt mondja, majd megyek én vele. Balázs ilyenkor elengedi az enyémet. Igazából túrákon nem csak fogom a kezét, hanem Balázs helyett kell figyelni: hova lép, kanyarodik az út, látni előre miben szokott felesni. Terelgetni kell őt végig. Hiába szólok neki: nem látja és nem is figyeli az út részleteit, ezért nem tud tanulni a saját hibájából. Általában ezért az ösvény széle az enyém, az út közepe pedig Balázsé. Néha elég érdekes a sokadik kilométer után félig bedőlő bokával haladnom, ahogy ki van taposva félferdén az ösvények széle… Hamarosan találkoztunk nagyapával, aki elénk jött. Kicsit furcsálta Balázs, hogy az erdő közepén összefutunk, de megörült és a hosszúra nyúlt úton biztonságot is adott neki.

Visszaértünk a Galyára tartó elágazáshoz. Balázs arckifejezése óriási örömre váltott: megvan az út, tudom, hol vagyunk, hiszen akkor vissza is értünk! Megtapsolta és ahogy mostanában eltanulta, mondott egy nagy éljen-t miközben mosolygó arccal nézett rám. Galyatetőn már egyenesen sugárzott.  A célban apa várta, miközben Balázs már a Galyatetői Turistacentrum éttermét is látta maga előtt. Leültünk, megpihentünk.

Nagy élmény Balázzsal túrázni kettesben. Sokat figyel rám, koncentrál. Ő is érzi a teljesítményt, azt hogy sikerül megcsinálni valamit, ami meghaladja a komfort zónánkat. Keresztesi Balázs, a 4 órás szintidőn belül teljesítette a Galya 10 Jótékonysági Teljesítménytúrát.

 

balazs_galya_10_jpeg.jpeg

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: túra

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr6511967369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.