Balázzsal haladunk a február eleji latyakban az utcán. A posta előtti szűk járdaszakaszon navigálom őt, amikor egyszer csak felmutat az égre az ujjával, majd néz rám, hogy látom-e. Ha beszélne ezt mondta volna: „Nézd anya, mi az?”. Felnéztem és egy csapat galamb repült az égen a posta épületétől a szemközti park épületei felé oda-vissza, oda-vissza. Válaszoltam: „Galambok.” „Repülnek a galambok.” Balázs tovább mutatta és újra figyeli nézem-e vele és kérte mondjam újra: „Galambok”. Azután velem együtt mondta, amikor a fejünk felé értek: „Gababo”. Ez a közös figyelem és az érdeklődés megosztása. És ennél jóval több is.

Nyár végén az ESDM (Denver) módszer szülői könyvével továbbléptünk Balázzsal „A közös figyelem és az érdeklődés megosztása” c. fejezetére. Ismét nem fogunk csodákról és bonyolult dolgokról olvasni, csak jól felépített gyakorlatokról. Elsőként a címben megjelölt fogalomról.

A közös figyelem vagy közös figyelmi háromszög jelentése:

"A háromszög a figyelem hármasságára utal: a gyermek, te és a gyermek érdeklődésének tárgya (tárgy vagy esemény). A közös figyelem teszi lehetővé hogy az emberek egy érdekes eseményről információt, érzelmeket, jelentéseket osszanak meg egymással. A közös figyelem képessége a gyermekek nyelvi fejlődésének az alapja.”

Ebben a fejezetben is rengeteg információ van, amiből, ha kihagyok nem fog összeállni a kép. Arra gondoltam ezért, hogy egy gyakorlatrészt kiemelek és leírom, hogyan indult be Balázsnál a dolgok megnevezése, megneveztetése. Illetve hogyan alapoztuk meg a könyvek együttes figyelemre alapuló nézegetését. Ehhez kellettek a megelőző gyakorlatok is, de a blognak nem tud célja lenni a teljes bemutatás, ezért ezeket kihagyom. Talán ez így is kerek lesz.

Az már rendben volt, hogy ha Balázs meg szeretett volna mutatni nekünk valamit: ipadon, újságban, kiadványban addig nyúzott, míg nem figyeltünk és mondtuk a dolgok nevét, de fordított esetben már nem figyelt. Nagyon távolinak tűnt, hogy ne csak én nézzem, amit Balázs mutat, hanem ő is figyelje azt, amit én mutatok neki, sőt szóban mondok neki, amire esetleg rá is mutat. Utóbbit még célként sem mertem kitűzni, de most itt tartunk és ez hozzánk képest nagyon rövid idő alatt érett be Balázsnak.

A közös figyelem gyakorlása képek és könyvek nézegetésével

Ehhez az alapot az 1 kép 1 jelentés megértése adta, amit folyamatosan gyakorlunk a PECS segítségével és Katicával is logopédián. Azt is elkezdtük vele gyakorolni, hogy kérésre megnevezzen ő képeket, illetve egy-egy tárgyat. Ezt próbáltuk PECS-el és szóban is a „Mi ez?” kérdésre adott válaszként. Voltak ígéretes próbálkozások, de hamarosan Balázs utánozni kezdte a „Mi ez?” kérdést, amiből inkább az derült ki, hogy Balázs nem érti a kérdést, mint olyat és hogy arra válaszolunk. Ezért egyszerűsítettünk és kihagytuk a kérdést, hogy a fókusz az egy kép/tárgy= egy szóval történő megnevezésére korlátozódjon, ilyen módon:

Egy képet mutatok Balázsnak vele szemben ülve, épp a tekintete elé tartva. Amikor megbizonyosodom, hogy ő is a képet nézi, rámutatok az ujjammal a képre és megnevezem: „autó”. Semmi más szöveg. A következő képpel ugyanígy járunk el, addig, amíg figyel. (A fejezet gyakorolja előbb, hogy értse és használja a gyerek a mutatás gesztusát.) Ezzel modellezem számára a rámutatást (aminek célja az lesz, hogy megneveztessük a dolgokat).

Ezt követően igazából annak kellett volna következni, hogy mielőtt megnevezem a képet, kivárással arra ösztönzöm, hogy nézzem rám azért, hogy megneveztesse, amit mutatok (legyen hiányérzete, hogy nem mondtam semmit, pedig ez volt a rutin eddig). De e helyett ő pár nap után elkezdte magától megnevezni a képeket (mindig ismerős képekkel gyakoroltunk, hogy motivált maradjon). Ez a fejlődés azért is nagy dolog, mert korábban sosem gondolta Balázs, hogy egy képet, amire rámutatok meg kellene nevezni.

A következő lépés az, hogy ez a mutatás-megnevezés kölcsönössé váljon. Ő mutat – én nevezem meg; én mutatok, megnevezzük együtt (nem cél, hogy ő már ebben a szakaszban megnevezzen dolgokat, csak az, hogy megneveztessen.)

A könyvek nézegetésének bevezetését lépésről lépésre mutatja be a Denver módszer, pontosan a fent leírtak szerint azzal a különbséggel, hogy ehhez eleve könyvet ajánl. Nekünk ez azonban nem működött, Balázs nem szerette a könyveket nézegetni. Ezért kezdtünk önálló képkártyákkal. A képkártyás gyakorlások után szerettem volna vele áttérni a könyvekre. Itt jött az a nehézség, hogy jó lett volna egy könyv, ami érdekli Balázst és nagyon jól behatárolható, mire terelődik a figyelme a könyv lapjain. Ilyen nem volt a boltokban, ezért készítettem neki egy saját képeskönyvet. Néhány napon belül át is tudtunk állni a képeskönyvére és egy-egy képet megnéztünk, megneveztük. Egyre bővítettük.

A teljes fejezetet főként a méhesünkben gyakoroltuk be a telefonommal, mint motiváció… Csodákra képes egy telefon és egy gyerekméretű asztal, ami két oldalán épp egymással szemben tudunk ülni fejmagasságban.

A karácsonyi bevásárláskor botlottam bele a Magyar népmesék köteteibe, ami a rajzfilm képeiből válogat illusztrációt a mesékhez. Balázs nagyon szereti a Magyar népmeséket, megvannak a kedvenc epizódjai. Vettem is rögtön neki egy ismerős részeket tartalmazó kötetet és végre érdekli! Ezúttal nem csak az egy kép egy szó megnevezés, hanem a számára jól kivehető történet is: királylány alszik, ég a tűz, repül a madár, stb.

Közös figyelem gyakorlása tárgyak elkérésével

A közös figyelmet sokféleképpen lehet gyakorolni. Egy másik ajánlás a könyvből, hogy például öltözködésnél egyesével elkérem a gyerekemtől a ruhadarabokat, amiket mellé készítek. Ezekre eddig rámutattam, de most a saját képeskönyvében mutatom őket, miközben kimondom a nevét a ruhadarabnak, majd elkérem Balázstól. Még mindig sokkal hatékonyabb nálunk a képi megerősítés a szavak tanulásához még a tárgyak jelenlétében is. Megkeresem neki a ruha elejét és ő felveszi. Ezzel tanuljuk a dolgok nevét és a közös figyelmet is és az önállóságot is.

Balázs észrevette a Napot

A legvégső célkitűzés a közös élmény megosztásában a könyv itt tárgyalt fejezetében a távoli dolgokra való rámutatás és annak kérése, hogy nevezzem meg, amit látunk. Erre volt példa a bevezetőben leírt élményünk. Ennek gyakorlását is részletezi a Denver, de megmondom őszintén nem gyakoroltam vele, mert elfáradtam, másrészt szkeptikus voltam, hogy a távolabbi dolgokból mit lát Balázs (-9-es szemüvege van, de ritkán hordja). Volt némi hiányérzetem, de a Denver sose mondta, hogy legyünk maximalisták – ezért is szülőbarát – és így is örültem annak, amit elértünk.

Teltek a hetek és Balázzsal kirándultam november vége felé Mátraházán az erdőben. A Nap igen alacsonyan sütött, jól kivehető volt a korongja és átszűrődtek a sugarai a fák között. Balázs megállt ás rámutatott, majd rám nézett és szavak nélkül, de kérte, mutatta „Nézd anya, mi az?” Én is rámutattam és mondtam neki „Nap”, „Süt a Nap”. Mire Balázs ismételte "Nap", majd mosolygott egyet és közölte „lámpa”.  Szerintem nagyon jó humorérzéke van, másrészt remekül rendszerezi az új infókat.

Mondani sem kell mennyire örültem. Igazából ennek a jelentőségére akkor jöttem rá, amikor utólag olvasgattam a a közös figyelem fejezetét, hogy mit is (nem) gyakoroltunk.

"A közös figyelem képessége megnyitja a világot a gondolatok, érzelmek és szavak megosztása előtt a gyermeked számára."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.