Feltettük. Ahogy kell. Hogy miről is van szó? Az I-ről, meg a pontról. Pontosabban arról, hogy hosszú évek után eljutottunk oda, hogy Balázst leültetem az asztalhoz és önállóan eszik!

Izgatottan vártuk június 14-ét. Futni fogunk a K&H minimaraton és félmaraton váltóban. Már előző este összepakoltunk, hogy korai indulással, kényelmesen elérjük a 9-órás rajtot.

A legjobb terep az integrációhoz, hogy megmutassuk magunkat, a nagyszabású sportrendezvények. Nem véletlen, hogy egyre több egyesület, alapítvány mutatja meg magát minden szegmensből. Mozgássérültek, látássérültek, már-már megszokottakká váltak a futóversenyeken. Nádudvari Peti barátom kezdeményezésére a gyöngyösi Autista Segítő Központ is kiállít egy váltót, melyben autista fiatalok, szülők és szakemberek futnak közösen, hogy... Egyszerűen ott a helyünk és kész!

Túl vagyunk az első előadáson, és még mindig a hatása alatt vagyok. Jönnek a pozitív visszajelzések, megerősítések. Megyünk tovább, mert feladatunk van!

A blog indulásakor nem volt különösebb célunk. Nem tudtuk, hogy bárki olvasni fogja-e, vagy, hogy egyáltalán lesz-e mondanivalónk. Utána kaptuk az autizmus diagnózist... Furcsa ezt mondani, de ezzel egyfajta identitást is kaptunk. Tudjuk, hova tartozunk, kb. merre kell mennünk (ebben persze nagyon jó szakemberek is segítenek).