Talán majd lesz visszatekintés, hogy honnan indultunk, min mentünk keresztül Balázzsal, de most a blogírásra inspiráló élményünket szeretném megosztani.

A túrát, a helyet minden kisgyerekes családnak ajánlom...

Schneeberg, az Alpok legkeletibb 2000 m feletti csúcsa. A főcsúcs, a Klosterwappen 2076 m-es, de számos kisebb, könnyen megközelíthető célpont, jobbnál-jobb turistaházak találhatóak a környéken. Ideális célpont kisgyerekekkel, nem beszélve a Salamandra vasút nyújtotta élményről. Kiindulási pont Puch am Schneeberg városka. 

Nyilván szebb, ha teljesen önerőből megy fel az ember, de ezt még ne várjuk el a gyerekektől, pláne nem Balázstól és sorstársaitól. A vasútra talán érdemes előre helyet foglalni a www.schneebergbahn.at oldalon. Mi egy őrségi nyaralásból ruccantunk ki, és a 10.00-kor induló járatra kaptunk jegyet (vásárlásunkkor még 20 szabad hely volt, az amúgy 150 fős fogaskerekűre, ami indulásra megtelt). Ingyenes magyar nyelvű prospektus, menet közben német, angol mellett magyar nyelven is megszólaló tájékoztató az állomásokról, látnivalókról... Na, szóval ez már turizmus.

Egyre meredekebben kapaszkodik a kis fogaskerekű, és egyre jobban mutaja meg magát a táj. Jó érzékkel, egy kis vendéglőnél 5 percre megáll a szerelvény, bemondván, hogy milyen finom lekváros buktát lehet itt kapni. Látván a rohamozókat, kihagyjuk. 40 perc utazás után megérkezünk az 1800 m-en lévő végállomásra, a Hochscheeberghaushoz. Maga a vasút 1897-óta üzemel (áprilistól - novemberig), a végállomás melletti kápolnát pedig még Ferenc József építette Sissi emlékére.

Innen indulunk útnak, némi tétovázás, szedelődzködés után. Kényelmes úton haladunk, persze Balázst a tétovázással megzavartuk, így nincs kedve jönni, mondhatni behisztizett. Anita jól lekezeli, és 20 perc után már ügyesen totyogunk a Damböckhaus irányába. Igen, ez a szép, hogy egy kis sétával elérhető egy turistaház, így aki nem akar a főcsúcsra felmenni, bőven talál célpontot/programot (nem beszélve az állomásnál található játszótérről, és "kaleidoszkópról", ami egy interaktív kiállítás).

A ház után nem sokkal letérünk a kényelmes útról, és már egy igazi, hamisítatlan hegyi ösvényen taposunk. A csúcskereszt már messziről látszik, és az is, hogy az ösvény vége igen meredek lesz.

Szép idő ellenére a szél be-befúj, így újabb réteg ruha kerül a gyerekekre. Ja igen, majdnem megfeledkeztem, hogy feleségem, Anita, kendőben hozza a 4 hónapos Jankát. Az én hátamon a 2,5 éves Gréta szunyókál, mellemen egy hátizsák, Balázs meg a kis robot lépteivel rendületlenül halad előre. Anita elbizonytalanodik, hogy nem lesz-e ez így sok, bírja-e Balázs... Bennem semmi kétség nincs és nem engedek ennek teret. A legmeredekebb részen a sziklákon néha emelgetem Balázst, de egyébként végig a saját lábán jön. Már kézzel fogható közelségben a csúcs. Anita egy esés után nagyon óvatosan lépked. Érthető, bevárom. Együtt totyogva felérünk, és egyből lehuppanunk a kereszt alatti padra. Óriási puszi és ölelés Balázsnak. Anita sír. Minden egyszerre felszakad benne. Amit itt találunk az leírhatatlan, felértünk, megéltük, messzire ellátunk, szárnyalunk, egybe forrunk a természettel... boldogok vagyunk. Balázs is örül. Ő is érzi... Honnan indult, és most itt ül és lóbálja a lábát! Csodálatos ajándék!

Fotózkodás után a gerincen szárnyalunk tovább, bennünk a megtalált érzéssel. Balázs is beindul, lefelé úgy húzza a kezünket, nem győzzük visszafogni.

Innen nem messze a Fischerhütte hívogat a mennyei Speckknödellel (szalonnás zsemlegombóc, savanyú káposztával nyammmm). Persze itt már a kis csomagjaink is felébrednek. Bekészített kaják hamar elfogynak, Balázs kijátsza magát az Ipadel (ez az az eszköz, ami hosszú időre képes őt egy helyben tartani). Újult erővel ballagunk lefelé, Balázs irdatlanul húz, Anita csúszkál. A laposabb részen már Gréta is futkározik, persze nem ússza meg esés nélkül.

Hallgatjuk a szelet, a tehenek kolompolását, vissza-vissza nézünk a hegyünkre, ami annyi mindent adott. És elraktározva az érzéssel búcsút intünk, és felülünk a visszatartó fogaskerekűre. (Jegyvásárlásnál előre meg kell mondani, melyik járattal akarunk visszajönni. Ezzel érdemes előre kalkulálni. Mi a 15.45-össel jöttünk. Kb. 15-re értünk vissza a túrából, így kényelmesen elértük.) Visszafelé Anitának veszek egy buktát, amolyan jutalom a nap végén. Puchbergből, még vissza nézünk... Ide eljövünk még. Köszönjük Schneeberg!

A túra távja: 7 km, kb. 280 m szintemelkedéssel

Útvonal: Hochschneeberghaus - Damböckhaus - Klosterwappen (2076 m) - Fischerhütte - Damböckhaus - Hochschneeberghaus

Megközelítése: Bécs felől az A/2-es autópályán Wiener Neustadt-West lehajtónál, majd a B26-os úton Puchberg am Schneebergig.

Graz felől az A/2-esen, majd rátérünk az S6-ra Neukirchen irányába (Bruck/Mur). Neunkirchennél letérünk a B17-es útra. majd a városban balra Ternitz irányába a B26-os útra. Ezen végig Puchberg am Scheebergig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.