Legutóbbi túránkkal összekötöttük a Mátravasút és a Volánbusz szolgáltatásait. Pontosabban kihasználtuk. Történt ugyanis, hogy a 9.40-es szalajkaházi kisvasúttal elindultunk Gyöngyösről. Pihe-puha párnás kocsi, monoton zötykölődés Solymoson át, majd bele a Mátra rengetegébe. Csodaszép utazás.

Öregszem... Balázzsal az ölemben menetiránynak háttal, egy idő után nem éreztem jól magam, így átültünk szembe. Majd 1 óráig tartott az út, mivel Gyöngyös szélén 2 lemaradó utast bevártunk. Egy nagyobb csoport is a járaton utazott, így két kocsit csatoltak a szépen felújított mozdonyhoz, ami piros (Gréta megállapítása).

A Szalajkaháztól a zöld négyszög jelzésen mentünk végig, ami bő 4 km, és 300 m szintemelkedést jelent. Balázs nagy lendülettel nekiiramodott, Gréta viszont nem akart gyalogolni. Hamar a púpomon találta magát, ahol elaludt. Az erdészházat szépen felújították, ideális szállás csoportoknak, családoknak. Az út első fele enyhén emelkedik, egészen a Blokkházig. Igen, régen itt volt az erdei vasút végállomása (+2 km). Ezt a vonalat eredetileg fakitermeléshez használták, még helyenként a talpfák fellelhetőek. No meg az egy-két átkelés az elkorhadt áthidalókon a Csukás-patak felett, igazán kalandossá teszik a túrát. Az elején egy új, foglalt forrást is találtunk, a Máté-kutat (térkép sem jelzi).

Élveztük a már-már nyárias időt, a színesedő erdőt. A Blokkháznál tartottunk egy kis pihenőt, és előtörtek az emlékek. Sokat jártunk ide, egy-egy kiadós túra utáni eszem-iszom-alszomra. Mikor, melyik volt a hangsúlyosabb. Emlékszem a régi füstölős vaskályhára, ahol a kérdés leredukálódott annyira, hogy füsthalált vagy a fagyhalált válasszuk. Mivel a rózsás hálózsák (cipzáros pokróc) korszakunk után voltunk, aránylag jó cuccokkal, így mindig a fagyra szavaztunk. Fejlámpában táncolós (majd alvós) bulik... Volna még mit mesélni.

Na, de vissza a közelmúlthoz. Ifjúságom mementóját hátrahagyva, belekezdtünk az emelkedőbe. A végére Gréta is felébredt, és gyalogolt, igaz állandóan az oviba akart menni, így minden trükköt bevetettünk, hogy felérjünk Mátraszentimrére. Balázs meg csak ment-ment ahogy tőle megszoktuk. Néha meg-megállva nagy öleléseket, puszis hajtépést adva... Kissé belassultunk, de csak felértünk, és a 14.52-es buszig (pesti járat!) még volt időnk, így beültünk ebédelni a Kemencés Csárdába. A hazafelé buszozással szépen és tartalmasan eltelt a nap.

Útvonal: Szalajkaház - Mátraszentimre végig a zöld négyszög jelzésen

Táv: 4,2 km, 300 m szintemelkedés. A szalajkaházi vasút március közepétől, október végéig közlekedik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.