Ha valaki követte a blogunkat ismerős lehet neki, hogy viszonylag sok év áll a hátunk mögött, amely során Balázst otthon tanítottuk hol több, hol kevesebb sikerrel és motivációval. Ezen évek alatt kiépítettük, hogy kinek az útmutatásával tanulunk és mit, illetve mi az, amit mi magunk tanítunk neki. A diagnózis utáni első otthoni módszeres tanulást a PECS jelentette számunkra Solt Annával, majd ehhez kapcsolódott a logopédia Farkas Katicával. Idővel bekapcsoltuk az ESDM módszerének a szülői kézikönyvét, amit lehetőségeink szerint le is iskoláztunk. Ezzel együtt simán elhasaltunk volna a „távoktatás” hirtelen jött kihívásában, ha nem keresnénk folyamatosan az otthoni tanítás útjait, hiszen az iskola ellenére mégis a legtöbb időt mi töltjük Balázzsal és mi tervezünk vele nem csak, hogy élhető, de élményteli mindennapokat. Márpedig az iskolai tananyag, nem feltétlenül egyenlő azzal, amire otthon szükségünk van, még ha le is fedik egymást helyenként. Egyszerűen más a közeg, más a kihívás, más az elképzelés a nap lefolyásáról és más a felkészültségünk is.

Körülbelül a második héten tudtunk átállni az otthoni karanténban folytatott tanulásra. Az első hét a saját romjainkon telt el, próbáltuk újratervezni a háztartás üzemelését, beosztani az időnket, stb. Itt jó lett volna, ha végre kicsit meg tudunk állni minden téren és nem teszünk úgy, mintha mindent ugyanúgy lehetne folytatni, mint előtte, csak éppen otthonról. Hiszen ez egy merőben ismeretlen helyzet volt.

 Az átállás folyamata, ahogy nálunk történt

Ha váratlanul felborul a napi és heti rutin, egy idő után felüti a fejét a bizonytalanság, majd a szorongás: meddig tart ez, miért van ez, vajon hogyan lesz tovább. Az autista gyerekek rugalmatlanságán a helyzet egyértelművé tételével nagyon sokat segíthetünk. Egyértelművé pedig úgy tudunk tenni egy helyzetet, ha a gyerek saját nyelvén, az ehhez kialakított eszköztárral magyarázzuk el neki mire számítson. Ehhez nyújtanak eszközt számunkra a napirend és a hetirend és minden egyéb, így a nagyjából egy éve használt képes történeteink is.

1. El kellett Balázs nyelvén magyarázni, hogy nincs iskola – de van helyette otthoni tanulás

Szeret iskolába járni, ezért nagyon zokon vette, hogy kizökkent a rutinból. Ezért a legfontosabb első lépés az „Iskola” napirendi kártya kiváltása volt a hetirenden az új „Otthon tanulunk” napirendi kártyával. Mivel Balázs a testvérei napirendjét is követi (a sajátja van ezzel kiegészítve) – amennyiben hétköznap ők is suliban, illetve oviban vannak – egyszerű volt mutatni, hogy nekik sincs se ovi, se suli. Így jobban elfogadja a helyzetet, mert tudja, nem csak ő vele történik ez. Az itt következő első kép jó lett arra, hogy pontosan megmutassa ezt, de nem lett jó napirendi képnek, mert idegesítette, hogy nincs iskola. Ezt onnan tudom, hogy ledobta a hetirendjéről ezeket a képeket. Ilyenkor jön az újratervezés. A képen: Balázs és testvérei iskolája, ill. ovija áthúzva; jobbra mellette a saját házunk, ahol minden gyerek„otthon tanul”.

Igen hamar tehát ezt a kártyát kicseréltem egy egyszerű „Haza tanul” napirendi kártyára (Balázsnak az otthon=haza). Utóbbi már csak simán az elvárt helyzetet mutatja, de nem idegesíti tovább a veszteségérzettel (nincs suli). A tanul kártyát korábban bevezettük, arra a helyzetre, amikor a testvére otthon tanult. Még ha nem is volt pontos a tartalma Balázs számára ennek a képnek, a lényeg átjön neki: „valaki az asztalnál magyaráz és arra figyelni kell”. „Haza tanul” napirendi kártya:

Az „iskola” napirendi kártyák kiváltása a hetirenden egyszerű: a „haza tanulunk” kártyák pontosan az „iskola” kártyák helyén vannak minden hétköznap délelőtt, ezzel is mutatva, hogy ez az új helyzet, de ez kiszámíthatóan, rutinszerűen van. Ezt így simán elfogadta Balázs, mert biztonságot ad neki. Azt is mutatjuk, hogy nem csak tanulni fogunk, hanem mikor van séta és hol, mikor túrázunk, stb.

2. Hogy osszuk be az időnket családilag?

Ha a nyári időbeosztásomból indulok ki, akkor biztosan partra futunk, ami az itthoni tanulásra elkülönített időt illeti, mert elvesztem volna a reggeli teendők, ebéd előkészítése, főzés, mosás, kimenni friss levegőre dolgokban. Ebben a következő napirendi beosztás segített, ami messze a legéletszerűbb egy 5 fős, kisgyerekes háztartásra nézve. Ezt a beosztást kb. 14.00-ig tudjuk követni, utána a délutánt már le tudjuk futtatni bármily rapszodikus is. Balázzsal úgy alakult ki, hogy kb. 9.00-től „tanul” 10.20-ig, utána séta, vagy bicikli jön, majd ebéd. Az ő napját ennél jobban nem osztjuk be tanulnivalóval.(Forrás: mókás tanítás):

3. El kellett Balázs nyelvén magyarázni, hogy ez nem egy rövid átmeneti időszak, hanem jó sokáig tart – a naptár

Az első másfél hét még lefolyt, de utána már tudni akarta, hogy mikor mehet iskolába, és a szokásos helyekre. Este alvás helyett a napirenden rugózott, ami nagyon fárasztó neki is és nekünk is. Ebben segített, hogy tavaly óta készítek neki nyári, téli, őszi szünet naptárt. Ezt a formát egyszerűen átvettem. Tartalma Balázs megértési szintjén fogalmazva: „Valami kockák” arról, hogy egyszer csak vége van a suliknak és egyszer csak lesz újból (jobbra: havi naptár). Szerintem a napok ilyen szintű múlását nem tudja követni, de van egy benyomása a tapasztalatai alapján – főleg nyári szünet-, hogy ez nem egy rövid időszak. A májusi kezdést azért jelöltem neki, hogy biztosítsam őt, lesz majd iskola - a bizonytalanság miatt nem hagyhattam teljesen nyitva a kérdést, ezt viszont le tudom módosítani, ha már konkrét lesz a kezdés. A naptár mellé mellékelem, hogy iskolák híján mit lehet ebben az időszakban tenni: alapvetően „haza tanulni” és gitározni, túrázni, a kertben eltölteni az időt, stb. (bal oldali kép)

(Abba nem mentem bele, hogy járvány van, egy szót nem értene belőle, viszont növelném az egy éve kezdődött szorongását, hogy „valami betegséggel kapcsolatos dolog, ami érthetetlen, de lehet hogy őt is érinti.”)

Számunkra Balázzsal – lévén autista – a fentiek csak az alap, a bizonyosság biztosítása, hogy rendben mennek a dolgok, még ha érthetetlenül meg is változtak hirtelen. Ez a keret, nem túl szép szóval a struktúra. Minél idősebb a gyerekünk, annál több információra van szüksége, mert ő is többet lát és hall a körülötte zajló dolgokból. És még ha nem is tud megosztani kételyeket vagy kérdezni szavakkal, de a gondolatai ugyanúgy pörögnek, mint a miénk. A mi dolgunk számára biztosítani az információt, az ő nyelvén. Az, hogy mennyi információt igényel, az idővel változik. Egy éve még nálunk sem volt a szüneti időszakra naptár és vizuális információ a szünet időszakáról; nem követtünk szoros hetirendet, csak a fő programokat jelöltük neki a héten. De egyszer csak igényelte. Lényeges, hogy annyi és olyan információt biztosítsunk a gyerekünknek, amennyivel ő biztonságban érzi magát és kiszámíthatóak lesznek számára a történések.

4. Vajon miért „tanulna” itthon, ha mostanában egyáltalán nem vártuk ezt el tőle

Az otthoni karanténra való átállás első hetében próbáltuk kialakítani, hogy Balázs magára vonatkoztassa az itthoni tanulás kötelezettségét. Ez nem játék, nem is szigorú tanulás, hanem tudatos jelenlét egy másfél órára, amikor együtt tanul és játszik valakivel otthon. Számunkra legalábbis ebben tudjuk megfogalmazni az itthoni tanulás tartalmát Balázs szemszögéből.

Egy nagyon lényeges pont: hogy fog ez működni, ha az utóbbi félévben semmi hasonlót nem vártunk el tőle …? Én pedig személy szerint legalább egy éve nem tanultam vele semmit módszeresen. Elfáradtam, más dolgok jöttek közbe, amiket meg kellett volna oldanunk vele...

Nyáron próbáltunk változtatni Balázs itthoni szabadidejének strukturálásán, hogy a telefon és ipad mellett valami más tevékenységet is válasszon itthon, ha még némileg irányítva is. Ez a mai napig nem megy. Neki a „játék” és a szabadidő a kütyükkel való foglalatosság, a közös zenélés apával és a kinti tevékenységek, mint a séta, túrázás, úszás, stb. Ezen túl nem létezik semmi, hiába sikerült kialakítani egy olyan játékarzenált neki, amiket már tud használni akár egyedül, akár felnőtt jelenlétében. Ezek közül is egyedül csak a kütyükkel tudja lekötni magát, minden máshoz igényli a felnőtt társaságát.

A strukturált játék helyzet modellezése

Volt egy fontos momentum a nyár elején: Balázs iskolai tanárnője eljött hozzánk, hogy segítsen a fenti törekvésünkben és lemodellezte Balázzsal a saját szobájában, a saját asztalánál, a saját játékaival, hogy mit várunk tőle. Nagyon erős benyomást tett Balázsra, mert a tanárával nemigen szokott vitatkozni: ha ő mondja és itt van, nagyon fontos lehet. Ezt akkor nem tudtuk továbbvinni, de beégett nekünk és úgy tűnik Balázsnak is nyomot hagyott. A karantén első napjaiban pontosan úgy kezdtünk vele itthon tanulni, ahogyan a tanárával láttuk: asztalnál ülünk, szemüveget vesz, napirendi kártyák előttünk, játékok balról jobbra haladnak, és ha szükséges, időt is jelölünk. Ez egy nagyon fontos minta volt nekünk és Balázsnak is. Egyúttal ezek azok a tanítási helyzetek, amiket a gyerek nem tud magától hazahozni az iskolából – szerinte ez a módi iskolai – viszont a tanára át tud nekünk adni, úgy, hogy itthon is hasznos legyen.

A tanulás helyszíne a szobájában kialakított tér

Ezt is még nyáron alakítottuk ki Balázsnak, a nagy szabadidős törekvések idején, de szintén csak a karantén idején élesítettük be. Az asztala előtti falrészen „segítő képeket” ragasztottam ki neki a falra, amin gyerekek játszanak, illetve Balázs játékai is rajta vannak, mintegy sugallva felé, hogy az asztalnál ilyeneket lehet csinálni. Az asztal jó nagy felületű, mert Balázs mindent sodor le, ami a keze alá kerül. Így van hely bőven rajta, hogy hátrébb tegyük le rajta a dolgokat, és ne a keze alá. Még egy véletlenül ott hagyott labda is elfér rajta ...

A tekintély

Úgy tűnik az utóbbi időben engedékeny voltam Balázzsal, meglehet elfáradtam az állandó küzdésben, hogy ő is akarjon a kütyükön kívül mással játszani és lényeges dolgokat tanulni, ne csak én akarjam ezt. De lehet, hogy ő is elfáradt - tőlem. Mert különben a nagyapákkal igenis volt kedve tanulni ez idő alatt. Az apósommal beszélgetni tanult, apukámmal pedig a számolós játékok és a kirakók jöttek be nagyon. És egy nagyszerű új elfoglaltság is belépett az életünkbe, mégpedig a "gitár" apával, vagyis az esti közös zenéléseik. Én pedig boldog voltam, hogy átvették tőlem Balázs itthoni lekötését és tanítását. Ezért is volt nagy kérdőjel a fejemben, hogy karantén ide vagy oda, most sincs nagyobb lélekjelenlétem nekiülni tanulni Balázzsal vagyis inkább kikísérletezni, hogy lesz ez. Anélkül, hogy túlgondolkoztuk volna, apukám máris bejelentkezett, hogy segít nekünk a délelőtti tanulásban. Óriási segítség a három nagyon különböző igényű gyerek mellett. Balázs számára egyben ő a tekintély, akit nem mer csak úgy szabotálni, mert apukám nem ugrik rá Balázs minden kis játékára, amivel jól ki tudná húzni magát minden elvárás alól.

Nem is volt gond. Reggel 9.00, napirenden, hogy Balázs a szobájában tanul. Kikészítettük a játékokat és már játszottak is. Bezzeg velem nem játszott – az első néhány nap. Nem is idegesítettem magam, a háttérből segítettem őket, vagy inkább egymást segítettük, hogy mit és hogyan tanuljunk Balázzsal. Néhány nap átmenet elég volt, hogy olajozottan működjünk együtt. A második héten, már engem is elfogadott Balázs a tanuláshoz, még úgy is, hogy apukám ki-ki ment a szobából. Megosztottuk, hogy ki-mit tanul vele. Koppány mindeközben Grétával tanult és ha volt egy kis ideje, segített ő is csiszolgatni a céljaink eléréséhez vezető megoldásokat.

A tanuláshoz kialakított napirend és a tanulás tartalma – vagyis mit tanítunk otthon?

Erről egy következő részben terveztem részletesebben írni, ha eljutok odáig. Most csak annyit említenék meg, hogy azt tanítjuk neki, ami a számunkra és az ő számára is segíti  a mindennapok tartalmas megélését, és az egymás jobb megértését. 

Az otthoni tanuláshoz most használt napirendi képek az ősz elején készültek el, ugyanazzal az ihlettel, hogy az itthoni szabadidős tevékenységet és a közös tanulást új pályára állítsuk. Ezzel együtt több eszközt is készítettem Balázsnak. Ezek már inkább az akadémikus készségek fejlesztését segítik - számolás, szókép olvasás, fogalmi gondolkodás fejlesztése, kiejtés javítása - mind-mind, ami Balázst is érdekli és szívesen foglalkozik vele. (Na jó, a fogalmakkal nem szívesen dolgozik, de nekünk fontos.) Ezek közül az eszközök közül azonban semmit nem használtunk az ősz óta. Néha-néha megpróbáltuk, de mivel nem akart Balázs tanulni velem és nem is adtunk neki rá okot (tér, idő strukturálása, napirend és minta, illetve valódi elvárás felé), hogy elfogadja a tanulási helyzetet, nem tudtuk érdemben használni az egészet. Másrészt itthon eleve nem "tanítósat játszottunk" korábban - vagyis nem az okosításra helyeztük a hangsúlyt, - hanem sokkal inkább az autista gyerekek fő nehézségeit jelentő kommunikáció, társas helyzetek és játékkészségek fejlesztésére, illetve az utóbbi egy évben az önállóság tanítására. 

Vagyis az a fajta tanulás, amit most kezdtünk el Balázzsal és ebben a formában, számunkra is merőben új, de annál izgalmasabb. Azt gondolom minden rosszban van valami jó, vagyis minden időszakot arra kell használni, amire lehet. Erre jó a karantén és ha kész helyzet elé állítanak minket. Most egyből beizzítottuk az ősszel elkészített tanulnivalókat az ehhez készített napirendi kártyákkal együtt. Az első időszakban ezekkel a saját eszközökkel indultunk el, majd ehhez kapcsolódott az iskolai egyeztetés.

A táv- vagy digitális oktatásról a súlyosan érintett sajátos nevelési igényű gyerekek esetén

Ezt a területet egy súlyosan érintett autista gyerek esetében nem fejleszteni vagy csiszolni kellene, hanem sok-sok munkával lerakni a módszertani alapjait és el kellene kezdeni használni az intézményekben rutinszerűen oktatási célokra azokat a digitális eszközöket,  amik évek óta rendelkezésre állnak a piacon, sikeresen alkalmazva azokat az autista gyerekek tanításában. 

Ezen kívül is, számomra nagy kerékkötője ennek a műfajnak, hogy kellene "a fogadó fél", aki érti, hogy neki tanítani szeretnének valamit egy bizonyos fizikai távolságot kiküszöbölve, virtuális formában. Ezt a mi fiunk nem érti.

Innentől a "tanítás" csak az őt gondozóra irányulhat - vagyis a szülőkre,- ami egy másik műfaj.  Ez többnyire konzultáció formájában valósul meg, de egy szülőnek nem magától  értetődő, hogyan kell megvalósítani élesben az elhangzottakat.

Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, én inkább könnyítésre vágytam, pihenésre és szabadidőre. Ha viszont már így alakult, akkor nagyon örülök, hogy végre sikerült elmozdulnunk az itthoni holtpontról. Ezt a tapasztalatot a jövőben tovább tudjuk vinni magunkkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.