A PECS (Picture Exchange Communication System) egy alternatív kommunikációs módszer. Olyan autisták számára dolgozták ki, akik egyáltalán nem, vagy csak alig beszélnek. Szülőként nagyon sok jó tapasztalatot szereztünk a módszer használata során. Ezt szeretném itt megosztani veletek.

Dióhéjban és szülői szemszögből megértve a PECS arra való, hogy a nem beszélő gyerek ki tudja fejezni magát képekkel, pontosabban képkártyákkal. Az ő saját szemszögéből, az ő egyéniségére kidolgozott képrendszerrel. A PECS könyv a nem beszélő gyerek szókincse. Balázs a PECS tanulásának a segítségével kezdte el kimondani az első szavait az ő sajátos nyelvén. Az első konkrét jelentésű hangsort (ami a kiflit jelentette) már az első PECS tanulási alkalom után használni kezdte!

Ez nem a kezdet, hanem egy haladó szintű állomás a PECS tanulásában

Azt hiszem, nem sokat tévedek, ha első lépésben sok szülő itt tántorodik el a PECS módszer tanulásától: látunk egy „kész” könyvet (lehetőleg elvonatkoztatást is igénylő képekkel), és a gyerek nem kezdett vele semmit. Pedig milyen egyszerű, nagyon vizuális. Akkor ez sajnos nem is lesz nekünk jó.

Helyesbítsünk. Lefordítom a gyerek szemszögéből az első találkozást egy „kész” PECS könyvvel: olyan, mintha mi kínai írásjelekből álló képkártyás turistakalauzt kapnánk magunk elé (mi már tudunk olvasni ugye, nem lesz gond), kínai szöveges használati útmutatóval: „Használd nyugodtan a könyvet, kérhetsz enni, rajta van az étlap és a látnivalók a környéken, stb. Szólj, mit szeretnél.”

És mi nézünk, mint borjú az újkapura… Szóhoz se jutunk, mert azt sem értjük, hogy ez jó valamire, bármire. Pedig aki már tud kínaiul, annak adná magát… Nekünk is bemutattak egy ilyet egyszer, nem is kellett hozzá Balázs, hogy tudjam, ez tőlünk fényévnyire van. Arról viszont nem beszéltek, hogy ezt be is kell vezetni, főleg nem arról, hogyan kell bevezetni.

Hogy néz ki egy PECS könyv?

Úgy, mint az autista gyerekek egyénisége – mindegyik egy kicsit vagy éppen nagyon más. Balázsé 2-3 hónap gyakorlás után így nézett ki és a belsejében még nem volt semmi:

Most így néz ki 1,5 év tanulás után. Nekünk utazós képekkel van tele, más gyereknek pedig lehet, hogy ennivaló vagy játék képekkel lenne tele. Mondat csíkon tud kérni, mit szeretne (rózsaszín). Tanulunk segítséget is kérni az ehhez készített oldallal, ami eleinte külön életet élt, majd bekerült a könyvbe.

A módszer rugalmasságát mutatja, hogy a képek lehetnek fotók, rajzok, sőt még helyettesíthetik tárgyak is a képeket (Pl. kedvenc csoki csomagolása, valódi tárgyak pici változata).

A képkártyák tárgyat, fogalmat vagy cselekvést ábrázolnak.

A lényeg, hogy a gyerek egyéni igényeire legyen szabva és igazodjon a megértési szintjéhez! Itt a lényeg a kommunikáció, nem pedig az, hogy mennyire elvontan tud gondolkodni a gyerek. Azt, hogy melyik formára lesz szüksége a gyereknek, a szakember segít eldönteni. Nekünk a fotók jöttek be, illetve ritkábban a szemléletes rajzok. A képek méretét is a gyerekhez igazítjuk. Nekünk nagy képeink voltak, mert nem tudtuk mennyire látja Balázs. Most 1 cm-el kisebbek lettek, így több fér a könyvbe.

A PECS könyvünk tartalma Balázs fejlődésének az ütemében változik.

Tehát nem úgy van, hogy egy éve elkészítettem neki, majd hátradőlök, hanem naprakésznek kell lennie. Balázs saját maga szokott selejtezni képeket a pecs könyvből. Ha túl sok a kép, vagy ha úgysem kaphatja meg rendszeresen, amit kér, akkor repül a kép. Azután a kistesók is nagyobbak lettek, egészen másképp néznek ki. Jönnek új kedvencek is.

A lényeg: egyre többet ért az őt körülvevő világból és egyre árnyaltabb dolgok kifejezésére lehet használni a PECS könyvét. Ezt követik a képek a könyvben.

Most a múltat tanuljuk elmesélni. Ehhez készítettünk egy különálló „Mi történt velem” könyvet. Ebben olyan események, helyek vannak fotókon, amiket könnyebb és/vagy örömtelibb elmesélnie Balázsnak. Pl. Én iskolában, a snoezelenben voltam. Ez azért mérföldkő, ha megérti és már sejti.

A PECS segít megértetni a gyerek számára mire való a beszéd

A nem beszélő autista gyerekek nem a motiváció hiánya miatt nem szólalnak meg, hanem mert nem értik a kommunikáció lényegét. Nem értik, hogy egy szó, amit mondunk, annak jelentése van, azzal közlünk valamit. Ebben erősítik meg a képek: amikor ezt mondom, akkor erre gondolok.

Ezért az AAK-s (alternatív és augmentatív) kommunikációs eszközök pont, hogy elősegítik a beszéd indítását. Nálunk egyértelműen. Balázsnak nemrégiben állt össze, hogy nem csak az őt rendkívül érdeklő dolgoknak van neve, hanem minden másnak is. Most ért be nála, ami a kicsi gyerekeknél, hogy rámutat a látott dolgokra azzal a kéréssel, hogy nevezzem meg. De miután megnevezem, kéri, hogy egyúttal képen is mutassam meg! Valahogy így rögzíti a fejében a látott dolgok nevét. Így most készítettem neki egy képeskönyvet a fontosabb dolgokról, ami őt foglalkoztatja. Mivel ezek köre egyre bővül, egyszerűen le fogjuk neki fényképezni, amit kérdez, és telefonon vissza tudjuk nézni a képet.

A PECS tanulásának folyamata - ahogy nálunk történt

A gyerekeknek rengeteg lépést kell megtanulni, hogy egy, a fent bemutatott „haladó” szintűre felépített PECS könyvvel boldoguljanak. De, hogy mit, az is egyénileg a gyerekre szabott. A lényeg megtalálni a gyerek motivációját, amire alapozhatunk és kezdhetjük a tanulást. Most azt írom le, amik nálunk voltak a sarkalatos pontok, de ezek minden gyereknél fontosak. Nem fogom pontosan leírni ezek begyakorlását, mert ez is egyéni és nem is lenne pontos. Viszont itt egy hasznos olvasmány a szakszerű bevezetésről és használatról: http://www.autizmus.hu/doc/PECS.pdf

Visszatérve magunkra, ezeket kellett az első év során megtanulni:

• A pecs tanulásának kezdeti szakaszában nincs szükség a kép tartalmának a megértésére a gyerek részéről. Ez az első lépés mindenkinél. Azért, hogy ő megkapjon valamit, amit szeretne, oda kell neki adnia nekem egy kártyát. Ezt úgy tanultuk, hogy a kért tárgy közelében - mielőtt azt megkapta - Koppány a háta mögül segítette: Balázs kezébe vették a kártyát és átnyújtották nekem. Én mondtam: kiflit. Ezzel egyúttal azt is tanulja, hogy a kért dolognak neve van. Cserébe megkapta, amit kért. Ez a kölcsönös kommunikáció, a képcserés kommunikáció lényege. Balázs az Annával történő első gyakorlás után megtanulta a kifli szót mondani, és úgy jöttünk haza, hogy már mondta „kikki”. Később elég volt egyedül gyakorolni, azzal, hogy tartottam neki a tenyerem: kérem a kártyát.

• Ha ez megy, meg kell tanulni, hogy a kártyán lévő kép jelenti azt, amit ő kér. Nagyon hamar kiderült, hogy Balázsnak fontos mi van a képen, ezért ezen a részen nagyon gyorsan továbbléptünk.
• Meg kell tanulni választani több lehetőség közül. Nekünk először a PECS könyv elején volt kb. 7-8 kép, amit rendszeresen használt Balázs. (fenti kép) A könyvbe csak később kerültek bele ezek a képek.
• Meg kell tanulni, hogy attól még, hogy szeretne valamit, nem mindig kaphatja meg. Nem is tettünk a könyvbe olyan kártyát, amiből vita lett volna, mert nem tudom teljesíteni (pl. úszni menni).
• Meg kell tanulni odavinni a célszemélynek (pl. nekem) a kártyát, ha ő nincs mellette, hogy a kérése célba érjen.
• Meg kellett tanulni, hogy nem csak tőlem kérhet, hanem mindenki mástól is.
• Meg kell tanulnia, hogy eszébe jusson a PECS könyve, ha az nincs mellette. Az oviba is vittük a PECS könyvét és iskolába is. Kérjük, mindig legyen számára elérhető.
• Meg kellett tanulni mondatban kérni: „Szeretnék kiflit.” „Segíts nadrágot” (felvenni)

Ezeknek a lépéseknek a megtanulása egy tanulási folyamat a gyermek és a szülő részéről egyaránt! Nekünk is rá kell jönni, hogy tudjuk motiválni otthon a gyerekünket a tanulásra. 

Sikerélmények a PECS-el és általában a képes kommunikációval (napirend is):

Balázs nagyon hamar megérezte a kommunikáció hatalmát – nem csak történnek vele a dolgok, hanem ő is alakíthatja. A figyelem, kapcsolat erősödött vele és kölcsönösebbé vált, csökkentek a napi konfliktusok.

Megjelentek az első szókezdeménynek. Elkezdtünk tudni járni logopédushoz, mert már foglalkoztatja a beszéd. Mostanra megértette mire jó a beszéd és kéri, hogy tanuljuk a környezetében őt foglalkoztató dolgok nevét. Ez utóbbi másfél év után ért be.

Megszólít minket: anya, apa!

Mostanra eljutottunk odáig, hogy minden képet, amit lát, Balázs lehetséges kommunikációs eszköznek tekint. Ha egy újságot lapoz, és abban lát egy képet a hegyről, jelzi nekem, hogy menjünk kirándulni; vagy tányér étel volt benne és kért enni, stb. Ez nagyon megnyugtató, hogy ilyen kezdeményező, mert feltalálja magát, ha valamit szeretne, akkor is, ha nem a megszokott helyzetben van

Végül arra az esetre, ha sok a papír, mindez elektronikusan is elérhető - PECS IV+ ipadra az App Store-ból, amiről már volt szó a blogunkon. (Természetesen ezt is be kell vezetni és meg kell tanulni használni - itt olvasható a bejegyzésünk arról, mi hogyan használjuk.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.