Mi vár arra a gyerkőcre, akinek az apja síoktató? Mert, miért ne? Minden embereknek kijár a siklás élménye! És ez nagy lépés az életünkben, hiszen 3 évesen tanult meg járni, és azóta is járunk mozgásfejlesztésre (külön köszönet minden egyes fejlesztőnknek).

Már régóta terveztem, hogy lécre állítom Balázst, és Grétát. Semmi elvárás, csak az élmény kedvéért. Előre gyártottam kis képeket a sípályáról (mátraszentistváni Sípark, természetesen!), liftről, felszerelésről, hogy Balázs jobban értse a helyzetet. Első meglepetés akkor ért, amikor feladtam rá a síbakancsot, és én elképzeltem, hogy majd csetlik, botlik benne (a nagy mozgásai sem álltak még teljesen össze). De gyönyörűen járt, éppoly esetlenül, mint bármelyik gyerek, akin először van sícipő.

Felcsatoltunk és a lábam közt vezetve 4x lecsúsztunk. Elsőre nagyon élvezte. A másodiknál lepofoztuk az összes bábút. Harmadiknál valamit észrevett a liften, ami mágnesként vonzotta. Nem sikerült kideríteni mi volt az. Így rövid pihenő után még egy utolsót csúsztunk. Ennyi. De Gréta se bírt többet, persze 3 évesen még nagyon kicsi. Pont addig húztuk, amíg élvezték, és ennek így kellett lenni. Nagy élmény volt! Gréta azóta is büszkén mesél róla, Balázs meg nagyot nevet, amikor visszanézzük a videókat. Már tervezzük a következőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.