Az első szembesülés

Balázs születése után kb. két héttel tudatosult bennem, hogy a koraszülés komoly fizikai sokk a gyereknek. Ebben a helyzetben a válasz arra a kérdésre, hogy mit fog ő majd tudni megtanulni: „bármit, az alig semmitől - a nagyon sokig tartó skálán” volt a válasz.

Derült égből villámcsapás. Balázs testvérének elvesztése és két hét sírás után egyszer csak bevillant: ha Balázs küzd, akkor én csinálom vele. Neki sokkal nehezebb. Anyaként egy dolgom van, hogy mellette legyek és segítsem. Sajnos Csongor nem volt elég erős, hogy felvegye a harcot, nem volt mit tenni, elengedtük. Nagyon nehéz ezekről írni.

Ha őszintén belegondolok, itt ezután azért nagyon sok mindennel meg kellett küzdeni.

Azt az egyik legnehezebb elfogadni, hogy rákerülünk egy olyan kényszerpályára, amit nem tudunk irányítani. Csak sodródunk és próbálunk beleszólni és befolyásolni, de elsősorban szorongunk, aggódunk, hogy jövünk ki ebből.

A másik legnehezebb ebből következett. Ezen a kényszerpályán nem tudjuk bejósolni, milyen képességekkel kerül ki a gyerek. Az önálló életre szeretnénk őket felkészíteni, ehhez képest mit fog ő tudni? Milyen terhet ró ez ránk?

Másrészt minden gyereknek jár a gyerek lét, ami gondtalan, örömteli. Ehhez képest az ő első élettapasztalata az, hogy az élet teli van szenvedéssel és még nem is tudjuk, merre tartunk. Akkor éri meg ezt csinálni, ha mégis látom mosolyogni, örül az életnek. Sokat gondolkodtam az elején azon, hogy bocsánatot fogok kérni tőle ezért a sok szenvedésért, ami történt vele a kórházban. Mert ez nem gyereknek való, főleg nem ilyen picinek. Próbáltam kiverni a fejemből, hogy nem tehetek a koraszülésről, de nem lehet, pedig muszáj. Bizonyos dolgokat nem tudunk kézben tartani. És mivel ezen agyalni nem vezet sehová, érdemesebb Balázsra koncentrálni, összeszedni magam és tenni a dolgom.

Hát fejtem neki a tejet. Ez konkrét és előremutató volt. Megtaláltam az én anyaszerepemet és ez helyre tett.

„Minden nap jó nap”

Azonban továbbra sem tudtunk megnyugodni, mert jöttek az állandó shunt műtétek Balázs két éves koráig. Nem szeretném újra megírni ezt részletesen, csak arról az oldalról, mi kavarog ilyenkor az emberben.  Szorongással teli időszak volt ez, újra és újra cikáztak bennem a fentebb leírt gondolatok. Végül az első endoszkópos shunt műtét után, amikor Balázs szeme is részlegesen sérült, de látszott, hogy fel tud épülni belőle, amikor hazajöttünk, úgy éreztem megállt az idő. Ez valahogy megfordította a világot.

Egész világosan állt előttem, hogy minden együtt töltött napnak örülni kell és kész.

Azt hiszem először ekkor tudatosult bennem az is, hogy nincs mese, ez állandó alkalmazkodás ahhoz a helyzethez, ahogyan Balázs fejlődik. Sajátosan. A megszokottól eltérően.  

És mivel lassan fejlődött, alapként rögzült bennünk az is, hogy mindennek örülünk, amit Balázs tud, megtanul. Minden apróságnak.

A legjobb útravaló, amit még a korai fejlesztőktől kaptunk, hogy ne menjünk gondolatban túl előre. Soha. Lépésről lépésre haladjunk a megoldandó problémákkal. És szülőként hozzáteszem: hagyjuk pihenni a gyereket és magunkat is. 

Kérdezték tőlem, hogy tudom kezelni a félelmeim és a szorongást. Ezen sokat kell dolgozni. A legjobban az vált be, ha átengedem magamon a szorongást. Jogom van hozzá, természetes. Felesleges küzdeni ellene. De itt pontot is kell tenni a végére. Nőként arra jöttem rá, hogy nagyon jó tanácsadók a férfiak. Racionálisabbak. Meg kell beszélni minden kérdést, ami foglalkoztat minket és őket is. És az sem árt, ha időnként elmegyek futni vagy úszni. Kinek mi a hobbija.

Ezekkel a nehézségekkel együtt továbbra is éltük az éltünket. Azt hiszem ez az igazi elfogadás. Mentünk vele, bele az életbe. Vittük magunkkal mindenhova – boltba, Budapestre múzeumokba (akkoriban tanultam múzeumpedagógiát), hegyen-völgyön. Az egyik műtét után két héttel már Ausztriában voltunk, ragacsokkal Balázs fején. Nagyon izgultam az út előtt, de az utazás lenyugtatott, visszarázódtunk abba, ami jó, amit szerettünk.

Folytatás következik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.