Pláne, ha Balázs hajtja. Mert igen, megtanulta hajtani.

Már tavaly nyáron is voltak ígéretes próbálkozásaink, de akkor még nem érzett rá,  Kissé passzívan ült az örökhajtós, három kerekű biciklijén, és a kormányzás is esetleges, főként a járdaszegély irányában működött, ahol a bakkanás némi derültséget okozott nála.

Ismét elővettük, ráültettük, a lábát a pedálhoz rögzítettük, mint egy jó pályakerékpárosnak, és láss csodát... Lejtőn, és síkon magától megindította a biciklit, taposta a pedált. Az emelkedőhöz még nem elég erős, de számunkra már ez is egy óriási dolog. Anitával a meglepettségünknél csak a boldogságunk volt nagyobb. No de nem csak hogy hajtotta, hanem kormányozta is a biciklit. Amikor kellett kanyarodott, kikerült, korrigált... Ámultunk...

Azóta Gréta is inkább a "tekerős" biciklit favorizálja a futó bicóval szemben. De így szép, együtt tanulni! Következő lépés a sisakhoz szoktatás lesz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.