Szeretnék néhány tanácsot adni, gondolatot megosztani azon szülőknek, kiknek gyermeke nemrég kapott diagnózist.

Természetes, hogy ez hideg zuhanyként éri az embert. De fontos, hogy ebből az állapotból ne a kapkodás vezessen. Néhány tanács, amit szerintem érdemes megfontolni.

1. Tekintsünk előre!

A diagnózis után sokunknál jön egyfajta lelkiismeret furdalás, az elvesztegetett hónapok, évek, fejlesztési lehetőségek miatt. Ne legyen! Nyilván korai időszakban minden fejlesztés hatékonyabb, de ez nem azt jelenti, hogy később már nem lehet fejleszteni a gyerkőcöt! Lehet, sőt kell! Fogjuk fel a diagnózist egy iránytűnek! 

2. Ne kapkodjunk, kerüljük a zsákutcákat!

Első, amit ne tegyünk, hogy az internetet böngésszük, fórumokat olvasunk. Persze úgyis fogunk, de: "csodamódszerekkel" tele a padlás, kezeljük őket kellő kritikával. Még a legjobb szándék ellenére is lesznek, akik zsákutcába fognak terelni minket. Persze ez előre sosem látható. De rengeteg időt, energiát és legfőképp pénzt tudunk ezzel megspórolni. Zsákutcák elkerülésére:

3. Menjünk el szülőtréningekre!

Nagyon sokat jelent lelkileg is egy sorstársi közösség! Nem beszélve arról, hogy jó szakemberek, tapasztalt szülők okosítanak. Itt tudunk olyan kompetens infókat szerezni, hogy merre is érdemes elindulni. Saját tapasztalatból tudom ajánlani az AOSZ Fogódzó képzését, a Mozaik Egyesület Fogódzó + képzését. A Vadaskert is iszonyú jó szülőtréninget tart, az oda járó szülőknek. Hamarosan indul egy távoktatási program is, és indulnak az 5 napos szülői kompetenciafejlesztési képzések is. De az Autizmus Alapítványnak és más fejlesztő helyeknek is vannak szülőkonzultációik, tréningjeik. Nekünk ezek sokat segítettek. Ja, és érdemes belépni az AOSZ-ba.

4. Ismerjük meg és értsük meg mi az autizmus!

Elsősorban nem betegség, ami ellen küzdeni kell! Ismerjük meg, olvassunk szakkönyveket ez az első legfontosabb teendő. Számomra Theo Peeters: Autizmus c. könyve rakta le az alapokat. Még ha elsőre száraznak tűnik is (szerintem nem az), érdemes alaposan átrágni! Nagyon jól rendszerezi az alapokat. És bizony az oviknak, isiknek is kötelező olvasmány! Olga Bogdashina: Valódi színek c. könyvét szintén nagyon ajánlom! Ez az autisták érzékelését taglalja részletesen, és a végén a gyermekünk érzékelési szivárványát is elkészíthetjük. Nagyon sok dologra rá fog világítani, ami közelebb visz minket a megismeréshez. Julia Moor: Hogyan játszunk és tanuljunk autista gyerekkel c. könyve szintén alapmű, mely konkrét ötleteket, tapasztalatokat ad. Lehetne még továbbiakat sorolni.

5. Fogadjuk el!

Ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy le van írva. Nem megy csettintésre, de akkor is fontos, hogy fogadjuk el a gyermekünket úgy, ahogy van, az autizmusával együtt. Ne megváltoztatni akarjuk, hanem megismerni! A megismerés által közelebb jutunk hozzá és ez mindannyiunknak egy új dimenziót nyit.

6. Merjünk beszélni róla!

Na ezt is sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani. Ha másokkal nem, de legalább a környezetedben lévő sorstárs szülőkkel beszélgessünk. Ez nekünk is fontos, még ha most nem is érzzük annak! Ehhez jó egy szülőklub, vagy bármilyen egyesület, szervezet, iskolai, szülői közösség... Mi Gyöngyösön igyekszünk egy szülőklubbot szervezni, de a blogtúráinkon még kötetlenebb a hangulat!

7. Legyen egy "Jolly Joker" szakemberünk!

Bárcsak így menne. De nekünk nagyon sokat jelent, hogy vannak nagyon jó fej, felkészült szakemberek, akikkel tartjuk a kapcsolatot, tanulunk tőlük, fejleszti gyermekünk, együtt gondolkozunk, konzultálunk, mindent megbeszélünk... Egy ilyen ember kincset ér!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.