Az Autista Segítő Központ futócsapata ismét lecsapott! Ezúttal a Vivicittán vettünk részt, kibővült csapattal!

Boros Gábor az ASK tanulója második félmaratonjára készült. A szokásosnak mondható futótársak, Nádudvari Péter, Méhész András (félmaratonon első bálozó), Zvara Ernő és jómagam álltunk be Gáborral az 5-ös rajtzónába. 9-kor indult a verseny, de a szakaszos rajt miatt minket csak 9.19-kor indítottak. Lassan kezdtünk, a nagy tömegben amúgy sem lehetett sietni. Az első kilométer után egy mobil wc hívta Gábort, így reményeink szerint a hátralévő távon ez az igény le lett rendezve.

Gyönyörű vonalvezetésű pályán haladtunk. Eleve a Margitszigeten volt a rajt, majd a Pesti rakparton a Parlament előtt el, át a Lánchídon, ott a Várkert-bazár előtt el, majd át az alagúton, Budai rakpart, le a Lágymányosi-hídig, vissza, át a Széchenyi hídon, Pesti rakpart, Margit-híd és cél.

Alaptézis, hogy a Rakparton mindig szembe fúj a szél, ez most sem volt másképp (na a végén azért kaptunk némi hátszelet). Mi rendületlenül róttuk a kilométereket, frissítésekre figyelve (főként Gáboréra). Egyenletes tempót tartva Gábor a végét is nagyon jól bírta. Az utolsó kilométereken "daráltuk" be a mezőnyt. 1:18 lett a vége. Az őszihez képest 9 perc javulás, de sokkal egyenletesebb teljesítmény és sokkal jobb állapotban ért be Gábor a célba! Gyönyörű volt!

A csapat nagyobbik része a 7 km-re nevezett. Kiss Norbit (ASK tanulója), Zólyomi Viki, Kakuk-Hegyi Barbara és Ernő kísérte. Én beálltam Csernyik Dani (ASK tanulója) és édesapja, Attila mellé, mondván a kísérői, Juhász Betti és Judit, nem biztos, hogy bírják az ő iramváltásait. Mert Dani nagyon ösztönösen fut, nekiiramodik, és megy-megy, majd ha úgy érzi gyaloglásra vált. Majd ismét és ezt váltogatja... Na de ezt ekkora tömegben? A Rajt után Peti is csatlakozott. A tömegben nem is nagyon tudtunk eleinte előzni, Dani nagyon fegyelmezetten futott. Majd mutattuk, hogy erről előzz és ő jött, ha volt tere nekiiramodott, mi utána és finoman próbáltuk lassítani. Tényleg nagyon fegyelmezetten előzgetett. Szemmel láthatólag élvezte. A rajtnál kibökte, hogy 6 kör. Azaz ennyit futunk. Mondtuk, hogy 1 nagy kör lesz. Így a kilométer jelző táblákat mutattuk, hogy 1, 2, 3... Ez számára is érthető volt. Suhantunk a mezőny mellett, néha-néha belegyalogolt, de nem sokat. A 6-os tábla is megvolt, már csak a cél! Apjával együtt futott be! Ez a ti napotok, meg persze a miénk is. Nagyon ügyes volt. Nemsokára beérkeztek a lányok is Norbival. Fiatal kora ellenére nagyon szépen teljesítette a 7 km-t. 

A csapathoz csatlakoztak szimpatizáns futók, akik csapatpólóban teljesítették a félmaratont, valamint a 10 km-es távot. Gratulálunk és köszönjük, hogy velünk voltatok!

Szóval igen, ez az inklúzió. A gyerekeknek hatalmas élmény, és az eredménylistán ők is ugyanolyan teljesítők, mint te vagy én, vagy bárki más. Semmi különbség! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.