Egy gyermek fejlődésében eljön az időszak, amikor "más bőrébe bújik". Ezzel élményeit (legyen az pozitív, vagy negatív) is feldolgozza. Autizmussal élő gyerekek esetében a szerepjáték sokszor elmarad, az érdeklődésük, játékuk beszűkül. Persze tudjuk jól, hogy itt sem szabad általánosítani! 

A minap Balázsnál is eljött az első ilyen szerepjáték morzsa. Történt ugyanis, hogy ültünk egy vendéglőben. Kellőképpen nagy asztal, így mi jól szétpakoltunk. Balázs valahogy megkaparintotta Gréta sapkáját, felhúzta a fejére, majd a buksijára mutatott és mosolyogva mondta: - Gréta. Nagyon megörültünk. Igen, ő akkor Gréta bőrébe bújt.

Ma pedig elismételte és a piros sapkámban, huncut mosollyal, apa volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.