Munkából hazamenvén, bevágódtunk a kocsiba, és jó három hónapon át, minden nap, Gyöngyösről felutaztunk Pestre az esti látogatásra. Ehhez kellett szüleink hathatós támogatása is! Nélkülük most sehol nem lennénk! Egy idő után, amikor már nagyon belefáradtunk, egy-egy napot kihagytunk, de akkor meg kínzó lelkiismeret furdalás lett rajtunk úrrá. Balázs várt!

Az okokat sosem fogjuk teljes mértékben megtudni. Valószínűleg egy fertőzés indította be a szülést. Ahogy egy kevésbé empatikus orvos mondta: "Így jártunk." És igaza volt.

Sokat dilemmáztunk azon, hogy megírjuk-e történetünket. Végül úgy döntöttünk, hogy jobban megértessük apró lépéseink lényegét, írnunk kell arról, valójában honnan indultunk, és miken mentünk keresztül Balázzsal.  Zsepiket bekészíteni!

Nemrég kaptuk meg a diagnózis eredményét, mely egyértelmű autizmus spektrum zavart véleményez.

Szerencsések vagyunk, hogy a Mátra alatt élünk. Ki is használjuk annak minden helyzeti előnyét, így sok időt töltünk a természetben. Schneeberg óta több, hosszabb-rövidebb kiránduláson vagyunk túl. Barátainkkal az ágasvári túrát is megismételtük, csak, hogy tudjuk, a turistaház sztrapacskájából legközelebb elég egy fél adagot kérnünk. Hétvégén egy újabb, régóta tervezett útvonalat jártunk be, ami így szól: