Megmondom őszintén, nehezen veszem rá magam, hogy szakkönyveket olvassak, de a Denver modell szülői könyve valahogy magával ragadt. Talán mert rendkívül gyakorlatias és lényegre törő. És pont arról szól, ami engem foglalkoztat: hogyan tudjuk magunkra vonni Balázs figyelmét és hogyan tudjunk elérni, hogy kinyíljon a figyelme a körülötte lévő világnak arra a nem kis részére, amit korábban nem tudott befogadni. Ez a könyv a Rogers-Dawson-Vismara: An early start for your child with autism. Using Everyday activities to help kids connect, communicate and learn, 2012. Röviden: Az ESDM, azaz Early Start Denver Modell nevű módszer szülőknek szóló könyve.

Régóta készülök írni a Balázzsal való játékainkról és a kapcsolatunkról, mert ez egy kulcsfontosságú téma számunkra otthon. Bármilyen tünetekkel is lehetne leírni Balázs autizmusát, egy nagyon markáns dolog kiemelkedik – vagy egyre inkább múlt időben kiemelkedett -, hogy Balázs alig figyel ránk és másra sem. Teli van a naplóm azokkal a bejegyzésekkel, amik arról szólnak, hogy Balázs elsősorban magában játszik, nehéz vele kapcsolatot teremteni, kivéve, ha ő akar valamit, vagy csak azzal játszik, ami őt izgatja (azzal is sajátosan). És mindez kívülről nagyon nehezen befolyásolható. Ezt szülőként nagyon nehéz megélni. Mert van köztünk egy távolság; mert itt van velünk, de még sincs jelen; mert így nem tudom tanítani.

A csendet megtörve, nagy bejelenteni valónk van! Megalakult és jogerősen bejegyzésre került az Apró Lépések Egyesület!

8 éve, üstökösként robbantál életünkbe.  Gyorsan repül az idő, még ha néha úgy is éreztük, hogy megállt.

Eddig is több oldalról próbáltuk Balázst fejleszteni, de most a beszédindításra helyeztük a hangsúlyt. Persze a poszt nem erről fog szólni, de induljunk el a fújástól, mint logopédiai feladattól.