Egy gyermek fejlődésében eljön az időszak, amikor "más bőrébe bújik". Ezzel élményeit (legyen az pozitív, vagy negatív) is feldolgozza. Autizmussal élő gyerekek esetében a szerepjáték sokszor elmarad, az érdeklődésük, játékuk beszűkül. Persze tudjuk jól, hogy itt sem szabad általánosítani! 

Az autizmus kapcsán beszélünk egy autizmus triászról, ami annyit tesz, hogy három területen jelentkeznek a tünetek: a szociális interakciók, a kommunikáció és a rugalmas viselkedés-szervezés terén. A diagnózis felállítása során ezt a három területet alaposan körbejárják, és a tesztek során vizsgálják az eltérő szenzoros érzékelést is. És itt a kulcs, mely közelebb visz az autizmus megértéséhez.

A PECS (Picture Exchange Communication System) egy alternatív kommunikációs módszer. Olyan autisták számára dolgozták ki, akik egyáltalán nem, vagy csak alig beszélnek. Szülőként nagyon sok jó tapasztalatot szereztünk a módszer használata során. Ezt szeretném itt megosztani veletek.

4 éves volt Balázs, amikor Réka - a fejlesztőnk a Gézengúz Alapítványnál - mondta, hogy hasznos lenne Balázsnak a képes kommunikáció. Eleinte hallani sem akartam róla. Csak ez volt a fejemben nagyon sokáig: Nem akarom. Miért nem? Hát, mert…. Pedig valójában csak meg kellett volna érteni, hogy miről szól ez. De nem tudtam elképzelni és fáradt is voltam minden útkereséshez. Gondoltam fog az menni magától is, mert néha mond valamit, habár mostanában elhagyta ezeket a mondanivalókat…

Ebben a bejegyzés sorozatban abból a szemszögből közelítem meg a kommunikáció jelentőségét, amit szülőként megéltünk, megélünk: hogyan tanítunk, nevelünk egy nem beszélő, autista gyereket. És az apropója, amiért ez kikívánkozik belőlem:

Ősszel, Balázs 7,5 évesen azt mondta életünkben először az ő halandzsanyelvén, hogy ANYA!