8 éve, üstökösként robbantál életünkbe.  Gyorsan repül az idő, még ha néha úgy is éreztük, hogy megállt.

És most jöhetne, hogy mekkora ajándék és torta került az asztalra, de nem. Valójában te, Anitával együtt, ajándékoztál meg engem. Néhány napja síoktatásból hazatérve, alig vettem le a kabátomat. Anita biztatását hallom, majd azt, hogy kimondod: A-PA. Kimondhatatlan öröm ez számomra. Annyira vártam már és bíztam, hogy egyszer eljön az idő. Köszönöm! Isten éltessen kicsi Balázs!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.