Amikor először megláttam barátainknál úgy éreztem nekünk is kell egy iPad. Kézzel tapicskol a gyerek rajta azt, ami ő szeretne, amit ő választ. Aztán vettünk egyet. És a megérzésem nem csalt, ez a dolog működik, önálló lehet vele a gyerek. Érezheti azt, amit az egészséges társai, ő irányítja az eseményeket. Ettől megjön az önbizalma és egyből motivált is lesz a tanulásban. De ne menjünk előre.

Mielőtt Balázs kezébe került az iPad 5 évesen, előtte semmi olyan játékhoz nem lehetett leülni vele, amin gondolkodni kellet egy kicsit is. Nagyon bosszantó volt, hogy miért nem lehet összetolni egy képnek a két részletét, vagy két építőkockát egybetenni. De legalább megtanultunk dobni… Az is valami. Mindennek örülünk.

Azután jött az iPad és együtt kezdtünk okosodni Balázzsal. Először alapoztunk - tanultuk az érintést, a koppintást, a söprést, a húzást. Ehhez volt egy kellően bugyuta játék, amiben koppintásra labdák kerültek a képernyőre. Azután fel is lehetett robbantani. Majd jöttek sorba a képegyeztető játékok és az egyszerű formakeresők. És sikerültek! Mert az iPad nagyon segítőkész és nagyon jutalmazó. Mindig sikerélménye van a játékban: a jó megoldást segíti, a rosszat elengedi. Ha kész a feladat jönnek a lufik, vagy hasonlók, amivel le lehet engedni a gőzt. 

Emellett mi Balázzsal párhuzamosan tanultuk az ott megismert játékok hagyományos asztali változatát, és egy új világ nyílt meg előttünk. Nem mintha nagyobb kedve lett volna ezeken gondolkodni, mint korábban, de volt már motiváció: ha ezt megpróbáljuk, utána játszhatsz az iPaddal! Először készítettem neki ugyanolyat papírból, mint az iPadon volt, hogy megértse mivel játszik, majd jöhettek a bolti játékok.

A párhuzamos játék megkönnyítette a megértést a két különböző megközelítés által. Összeállt a fejében mit is vár el tőle egy feladat: hogy a részekből egész lesz, hogy a formáknak helye van, a formán van egy kép, ami egy sokkal nagyobbhoz tartozik; vagy csak egyszerűen egyeztetni kell az azonosakat, vagy képpárokat keresünk, stb. Sikerült kivitelezni is, hogy minden a helyére kerüljön, mert ebben is segíti az iPad. Utólag jöttem rá mennyire nehezítette a megértését a hagyományos játékoknak, hogy nem azt csinálta a keze, amit kigondolt a feje.

Végül eljutottunk odáig, hogy a hagyományos asztali játékokban is a játék lett maga a cél, nem pedig az iPad megszerzése, mint jutalom! És ez a lényeg.

Nagyon új volt a játékokban a sikerélmény megjelenése és ezt nekünk büszkén mutatta is! 

Alig pár hónap elteltével megtanulta egyedül kezelni Balázs az iPadot, sőt azóta is okosít bennünket, ahogyan meghódítja egyre több lehetőségét a gépnek. Pl. Hangerő... Gyorsmenük, mappák kezelése, youtube-n szörfözni. Felismer betűket.

Ha rövid ideig hajlamos is görcsölni az ember, hogy akkor már nem is játszik rajta, csak zenét hallgat, pedig most írni tanító játékot is találtam neki, akkor türelemre intem mindig magam. Nincs mindenhol wifi:). Így újra előkerülnek a játékok...

Megunhatatlan sokféleség, jobbnál jobb alkalmazások.

komment

Címkék: Ipad

A bejegyzés trackback címe:

https://aprolepesek.blog.hu/api/trackback/id/tr466615489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása