Futottam már néhány félmaratont, de a mai volt számomra a legemlékezetesebb. Egy olyan autista fiatalt segíthettem élete első félmaratonján, aki számomra áttört most egy falat.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a 16 éves fia lefutott egy félmaratont, bizony elismerően bólogatva gratulálok. Boros Gábor, a gyöngyösi Autista Segítő Központ tanulója, ma ezt tette. Gábor autista. Nemrég kapott kedvet a futáshoz, és tavasszal már egy 10 km-es versenyen debütált, majd jött a nyár eleji félmaraton váltó. És ma az esztergomi félmaraton (21,1 km). Ez a tempó bármelyikünk számára irigylésre méltó! Persze e mögött rengeteg tervszerű edzés is van.

A félmaratonon hárman kísértük, Nádudvari Péter zeneterapeuta (az ötletgazda és a kezdeményezés motorja),  Zvara Ernő ASK-s szülő és jómagam (Keresztesi Koppány). Sokan elkísértek, Gábor mamája, édesanyja, az ASK vezető magja Viki és Betti, Peti felesége, Zsuzsa és Anita no meg Balázs is jött velünk. A több megbecsülésre érdemes Széchenyi térről volt a rajt. Két körös verseny során egy kis csatorna mellett, parti sétányon, majd a Bazilika alatt futottunk el. Ezután egy utcai futásoknál szokatlanul meredek rész következett, ahonnan visszagurulva a Duna-parti kerékpárúton futottunk. Majd fordító és vissza (az emelkedő nélkül). A szervezés remek, ha valaki olcsón, nem tömegben, akar egy jól szervezett félmaratont futni, nagyon ajánlom. Chipes időmérés, technikai póló, jó frissítés, befutó érem... És nagyon jó útvonal! Tényleg, nagyon tetszett. Célszerűen lassan kezdtünk, és szinte egyenletesen végig futottuk úgy, hogy Gábor is élvezte. Az utolsó 5 km volt számára egy kicsit nehéz, amikor már fizikailag fáradt, de fejben végig ott volt. Nem volt holtpontja. Szóval, nagyon ügyesen futott, persze végig kontrolláltuk a tempót és, hogy mikor miből, mennyit frissítsen. Az utolsó kilométereken tapsolva biztattuk, ő is tudta már, hogy ez meglesz! A célba is mögötte futottunk be, tapsolva, mert ez az ő napja. A szpíker kiemelte, hogy egy 16 éves, autista fiú teljesítette a félmaratont! 

Ezekben a futásokban az a szép, hogy bárki lehetsz, ha ott futsz, ugyanaz a célunk, együvé tartozunk. És ha megnézzük az eredménylistát, mit látunk? 198. Boros Gábor 1999. 2:26.12, egy büszke félmaratonista. Ugyanúgy, mint sokan mások. Semmi különbség! Üdv a klubban! Köszönöm Gábor ezt az élményt és büszkék vagyunk rád!

Fotó: Nádudvari Zsuzsa és Kis Erzsébet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.