Balázs nem beszél. Évekig egy óriási fal volt köztünk, sokszor nem értettük a viselkedését. Ez bennünk és legfőképp benne nagy feszültségeket gerjesztett. Aztán jött az áttörés.

Mozgás és általános fejlesztésekre jártunk, de sehol nem kaptunk iránymutatást, hogy tudjuk Balázzsal felvenni a kapcsolatot. A Gézengúz Alapítványnál, fejlesztőnk, Réka szólt, hogy kezdjünk el képekkel kommunikálni, de akkoriban nem értettük miről szól ez, másrészt Balázs nem nézett meg semmilyen képet, legfeljebb szájába vette a papírt.

Próbálkoztunk másképp, de nagyon nehezen, és sok kudarccal ment. Az Ipad hozott egy kis áttörést. És most nem arra gondolok, hogy egyre ügyesebben kezelte, és a kirakókat is hibátlanul megoldotta, hanem, hogy ez által elkezdett mutatni. Mutatni, elsősorban, hogy vegyük le az Ipadet a polcról. Később ez bővült. Valahol ez volt az első lépés, amikor jelezte, hogy valamit akar.

Anita bújta az autizmusról és kommunikációról szóló cikkeket, habár akkor még értelmi sérültként kezeltük. Így jött a képekkel történő vizuális kommunikáció első szárnycsapása. Anita fotókat mutatott neki, hogy eszünk, sétálni megyünk... Minden képnek csak egy jelentése volt a történetben. Hogy ezt jól csináljuk, utána jártunk, és eljutottunk a Vadaskert Alapítványhoz, ahol Solt Anna segítségével tanuljuk a PECS-et (Picture Exchange Communication System). Hirtelen a falak elkezdtek leomlani! Balázs megértette a kommunikáció lényegét, és azt egyre jobban használva sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és a konfliktusok pedig csökkentek.

Na, akkor vegyük sorra. A nem beszélő, vagy beszédértésükben akadályozott (autista, értelmi sérült...) embereknek külön kommunikációs csatornákra, módszerekre van szükség. Ezt összefoglaló néven augmentatív és alternatív kommunikációnak becézik a szaknyelvben. Ennek egyik módszere a napirendi kártyák és a PECS használata.

A PECS (Picture Exchange Communication System) - képek cseréjén alapuló kommunikációs rendszer. Kártyákkal a nem beszélő személy fejezi ki akaratát (enni, fürödni, sétálni...). A megfelelő kártyát átnyújtja, majd ezt határozottan lereagálja a másik személy (pl: elveszi, kimondja, ezzel megerősíti és enni ad). Ez egy hosszú tanulási folyamat, ahol a végén már mondatokat is képes lesz képekből összerakni a gyermek. Pl: A zöld kabátot szeretném felvenni. Itt a lényeg, hogy ez egy oda-vissza irányú kommunikáció!

Ehhez mindenképp szükséges elkülönülten (értsd más nagyságú és helyzetű kártyákkal), de hozzá kapcsolódóan a napirendi kártyákat használni. Itt, mint a nevében benne van, egyfajta időbeli tevékenységi sorrendet, napirendet adunk meg a kártyák segítségével. Pl: fürdés, evés, mese, alvás - egy-egy kártyával egy vonalba kirakva (általában fentről lefelé). Egy autista számára a kiszámíthatóság rendkívül fontos. Anélkül keményen félremehet a kommunikáció, jön a nem megértés, a feszültség, és a szokatlan viselkedés.

A fenti módszerek ellen szokták érvként felhozni, hogy ez gátolja a beszédfejlődést. Theo Peeters már 1994-ben megírta az Autizmus c. könyvében, hogy az USA-ban már ezt a téveszmét sikerült eloszlatni, és ellenkezőleg, nem, hogy gátolja, hanem elő is segíti a beszéd beindítását (persze ehhez más is kell). Sajnos nálunk még ma is él ez a nézet a gyógypedagógusok körében, de akitől ezt hallottam, az nem is használta sosem ezeket a módszereket. Egyébként a kártyák használata óta, Balázs vokalizálva utánozza a szavakat!

A másik nagyon lényeges dolog, amibe mi is belefutottunk, hogy nem az a cél, hogy a gyermekünk a szimbólumok legmagasabb megértési fokára eljusson, hanem, hogy működjön a kommunikáció. Érthetően, ha a gyermekünkkel a tárgyas napirendet tudjuk használni (evés a kiskanál, fürdés a szappan...) és működik, akkor azt használjuk. Ha a fotók működnek, akkor használjuk azt. Ha pedig a sematikus ábrák, akkor az lesz a befutó. De a lényeg, hogy bármit használjunk, működjön a kommunikáció! 

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.