Lényegében nálunk sem megy másképp, mint másoknál. Anita képes a teljes ruhásszekrényt bepakolni (igaz, négy emberre pakol), én meg kb. 1 óra alatt, egy hónapos túrára is összerámolok (ezt-azt kihagyva). De nálunk a készülődés lényege nem a pólók számában keresendő.

Úticél adott, jelen esetben egy hétre Pécsre utazunk, a bátyámékhoz. Na, de ezt Balázzsal is kommunikálni kell. Ez még egyszerű, mert utazás előtti napokban a napirendre kitesszük a megfelelő nap alá a kártyát Józsiékról (egy autó fotóval megspékelve). Ebből tudni fogja, hogy utazunk, és azt is, hogy kikhez (a hová, most lényegtelen, hiszen két éve voltunk Pécsen utoljára).

Fejben összeállítjuk a programot, és a netről letöltünk hozzá fotókat, de volt, hogy magazinokból vágtunk ki képeket. Így most a Zsolnay központról, kiállításról, a Csontváry galériáról, a belvárosról (dzsámi, dóm, ókeresztény sírkamrák), a Misináról, Tettyéről, játszótérről, orfűi strandról... szereztünk képeket. Ezeket kinyomtatjuk, lamináljuk, és egy kis fotóalbumba rakjuk, amit magunkkal tudunk vinni, és alkalmasint megmutatjuk Balázsnak. Jól működik! A napirendi csíkunk meg praktikusan összehajtható, elvihető és bárhol felakasztható (lásd fenti kép).

A hosszú utazásokhoz pedig az első ülés fejtámlájához gumizunk egy PECS lapot, hogy út közben is tudja Balázs jelezni, ha pisilni kell, éhes, szomjas, rádiót kér... (felső kép) Ez is működik, bár az ablakot nem szabad az oldalán lehúzni, mert már röppentek ki kártyák!

Röviden ez nálunk a készülődés lényege. Ami fontos, hiszen Balázzsal, egy idegen helyen is kommunikálnunk kell a várható programokról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.