Egy beszélgetést szeretnék elindítani érintett és nem érintett szülőkkel, ami az elfogadás témakörét járja körül.

Az alapgondolatot az indította el, hogy az elmúlt néhány hónapban számos, a sérült gyerekek nevelésével, majd az autizmussal kapcsolatos szülőtréningen, előadáson, mentálhigiéniás foglalkozáson, más szülőkkel történő beszélgetésen vettem/vettünk részt Koppánnyal.

Szenzációként tálalva járta be a világot, hogy egy finn, értelmi sérültekből álló punk zenekar bejutott az Eurovíziós Dalfesztiválra. Vegyes reakciókat olvastam, így egy kicsit utána jártam valójában kik is ők!

Mi vár arra a gyerkőcre, akinek az apja síoktató? Mert, miért ne? Minden embereknek kijár a siklás élménye! És ez nagy lépés az életünkben, hiszen 3 évesen tanult meg járni, és azóta is járunk mozgásfejlesztésre (külön köszönet minden egyes fejlesztőnknek).

Eddig is sok pozitív visszajelzést kaptunk blogunkkal kapcsolatban, ami megerősít abban, hogy érdemes volt belevágni. Nagyon-nagyon fontos ez nekünk, és köszönjük!