2020.12.15. 18:15
A vizuális támogatás jelentősége egy autista gyerek számára - „Leképezzük” Balázs számára a világot I. rész
Ezt a sorozatot azért indítom el, hogy „képet” kapjunk róla, hogyan tudunk biztosítani akadálymentes környezetet egy kommunikációjában akadályozott autista gyerek számára. Ez a bejegyzés szülői szemszögből készült és a sorozatban azokat a vizuális eszközöket fogom áttekinteni, amiket mi használunk Balázzsal az otthonunkban és a hétköznapjainkban, a legkisebb kora óta egészen máig és a jövőben is. A vizuális eszközeink egy kommunikációs arzenált jelentenek és hihetetlen tág teret kínálnak számunkra, ahhoz, hogy kölcsönösen értsük egymást Balázzsal és legyen egy híd köztünk.
2020.04.15. 13:27
Otthon tanulunk – avagy a karanténban mindenki tanul valamit
Ha valaki követte a blogunkat ismerős lehet neki, hogy viszonylag sok év áll a hátunk mögött, amely során Balázst otthon tanítottuk hol több, hol kevesebb sikerrel és motivációval. Ezen évek alatt kiépítettük, hogy kinek az útmutatásával tanulunk és mit, illetve mi az, amit mi magunk tanítunk neki. A diagnózis utáni első otthoni módszeres tanulást a PECS jelentette számunkra Solt Annával, majd ehhez kapcsolódott a logopédia Farkas Katicával. Idővel bekapcsoltuk az ESDM módszerének a szülői kézikönyvét, amit lehetőségeink szerint le is iskoláztunk. Ezzel együtt simán elhasaltunk volna a „távoktatás” hirtelen jött kihívásában, ha nem keresnénk folyamatosan az otthoni tanítás útjait, hiszen az iskola ellenére mégis a legtöbb időt mi töltjük Balázzsal és mi tervezünk vele nem csak, hogy élhető, de élményteli mindennapokat. Márpedig az iskolai tananyag, nem feltétlenül egyenlő azzal, amire otthon szükségünk van, még ha le is fedik egymást helyenként. Egyszerűen más a közeg, más a kihívás, más az elképzelés a nap lefolyásáról és más a felkészültségünk is.
2019.03.18. 19:03
Balázs vs. fogtündér - fogváltásról képekben
Amikor Balázs első foga kiesett, nagyon megijedt, hogy lesz ez. Akkor már ismertem a Les Pictogrammes képeit. Megmutattam neki ezt az ábrát és emlékszem az arcára: „Ja, mással is van ilyen” és nagyon megkönnyebbült. Balázs az első pillanattól kezdve azonosította magát a kisfiú képével, ami miatt hihetetlen segítség ez a képanyag nekünk az élet kisebb és nagyobb dolgainak a megértésében.
komment
Címkék: fogváltás vizuális támogatás
2018.07.21. 22:57
Merjünk élni!
Megtörjük a csendet! Az egy éves hallgatás oka: a fene tudja. Egyszerűen nincs már mindenre energiánk. Én elkezdtem a Bárczin a gyógypedet, Anita meg egyre többet vállal az egyesület munkájából, a gyerekek meg nőnek, nőnek...
A "csendháborítás" apropója egy olyan inspiráló élmény, ami a kezdetekkor a blogot is elindította. Ismét a hegyek közé vetettük magunkat egy nagyobb, szuper baráti társasággal. Az Alacsony Tátrában töltöttünk néhány napot. Nekem meghatározó, immáron 25 éves élményem, egy ifjúkori gerinctúra volt. És most ismét ott, családdal, gyerekekkel, barátokkal és a lényeg, hogy Balázs is velünk volt.
Egy szerdai nap útra keltünk, hogy a megbeszélt szálláson csatlakozzunk a már kinn lévő 3 baráti családhoz. Egy félreértés miatti gigaadag sült liba kifogott a társaságon, de így másnap plusz libasülttel a hátizsákokban vágtunk neki az aznapi könnyített pihenőnapnak. A társaság fele, ekkor már 3 túranapon és 2 elázáson volt túl. Magurkára mentünk fel, ami 1050 m-en egy bájos kis üdülőfalu, remek szállással étteremmel és a gyerekeknek szuper játszótérrel.
Másnap már egy erős nap várt ránk, cipekedő szülőkre és izgő-mozgó gyerekekre. Magurkától kb. 5 km-en 700 m szintemelkedést kellett letudni, hogy felérjünk a Durkova menedékházhoz. Balázs kissé kedve szegetten indult neki. Bár készült hetirend, amit már napok óta mutogattunk neki, de mindig visszatérő félelme volt, hogy mikor megyünk haza. Egyszerűen tudni akarta, hogy a dolgoknak lesz vége és egyszer csak otthon leszünk. Anita egy remek ötlettel kirakta a hátizsákomra a hetirendet. Néhányszor végig mutatva Balázs elfogadta és nekiiramodott a nem éppen mátrai terepnek. Felváltva, kézen fogva kísértük Balázst, Tibornak ezúton is nagy köszi a segítségért.
A lányok zokszó nélkül tepertek felfelé. A gyerekek áfonyától lila, maszatos szájjal, áfonyazombikként ugráltak bokorról-bokorra. Janka is rákapott az áfonya szedésre, de finnyásságánál csak a kedvessége volt nagyobb, így folyamatosan nekünk adta. Édes pofa! Egy kis pihenő után a fenyőhatárnál már jól látható volt, hogy hová is kell felmennünk. Uh, volt még hátra...
A csoport két csapatra oszlott, a gyorslábúak elől mentek, mi a kicsikkel pedig hátul. Balázs a végén már fáradtan mozgott, mégis csak 1750 m-re mentünk fel. Amint Balázs is felért, hatalmasat sóhajtott. A gerincen ismét kitárult a világ és minden-mindennel hirtelen összhangba került. És nem csak Anita és én, hanem a barátaink és a gyerekek is itt vannak. Lehuppantunk, pihegtünk, hátradőltünk, hemperegtünk a fűben. Élveztük az életet! Borzasztó büszke voltam Balázsra és a lányokra.
A gerinc túloldalán, kissé lentebb, ott várt a Durkova ház. Valójában nem turistaház, a szlovákok utulnának nevezik, ami inkább menedékházat jelent. Mint megtudtuk, önkéntesek üzemeltetik.A matracokon a szállás 5 euro és volt sör, leves, tej... Szóval teljes hegyi luxus. A gyerekekkel hamar belaktuk. Itt Balázs néhány óráig nem találta a helyét. Nehéz időszak volt ez, állandóan sírva mondta: "autóval haza". Telefonnal se tudtuk lekötni, se wifi, mobil net, amivel a kedvenc elfoglaltságát, a Google Street view-n való bóklászást tudta volna abszolválni. Állandó ellenkezés, semmi se volt jó, hiába a napirendi kártyák. Szerencsénkre Edit telefonján néhány játék kedves hangja elvarázsolta Balázst és megtalálta benne a nyugalmát. Így már asztalhoz is tudtunk ülni és vacsorázni is lehetett. A többi gyerek közben hempergett a fűben, kártyázott... nagyon élvezték a kis házat.
Az alvással nem volt különösebb gond, Balázs is fáradtan huppant le. Másnap erős köd és szél fogadott és eső is bármikor jöhetett. Így úgy döntöttünk, hogy az eredetileg tervezett túra helyett ugyanazon az úton megyünk le. Balázs kissé nehézkesen indult neki, nagyon nem tetszett, hogy a nagy szélben alig kap levegőt. A lányok legnagyobb gondja pedig az volt, hogy lefújja a szél a kapucnijukat. Felértünk a gerincre, mely masszívan ködbe burkolózott. Kaptuk a pofánkba a szelet. Anitával összenéztünk. Igen. Erre vártunk! Ez kell nekünk.
A gerincen Balázs is belehúzott, a lányok pedig hamar levették, hogy mellettünk biztonságban vannak és valójában ezt a helyzetet is lehet élvezni. A gerinc túloldalán a törpefenyők között még kaptuk a szembeszelet, mire Janka hangosan nevetett. Azt játszotta, hogy csikizik a törpefenyők. Hamar beszálltam a játékba és Anita hátranézve szintén mosolyra fakadt. Apa és lánya a tejföl ködben és pofaszélben a karjukat magasba emelve vihognak, miközben a törpefenyők súrolják az oldalukat. Lehet ezt élvezni! Kissé lejebb már kiértünk a ködből/felhőből és helyenként a nap is kisütött. Balázs is már jobb kedvvel, céltudatosan jött le. Hosszú lejtmenet után Magurkán a megérdemelt ebéd és egy hatalmas játszóterezés várt ránk. A többiektől is elbúcsúztunk és mi is elindultunk haza. Olyan élményekkel, amiket ritkán élünk át, de tudjuk, hol keressük. Ezek a közös élmények kizökkentenek abból a helyzetből, amivel egy SNI-s gyermek nevelése jár. Úgyhogy a konklúzió, hogy merjünk élni!
2017.07.16. 21:04
Logopédia Balázzsal – a logopédia újragondolása és autizmus specifikus módszerek beépítése a logopédiai foglalkozásokba
Logopédia Balázzsal: a kihívások kihívása. Néhány hiábavaló próbálkozás után évekkel ezelőtt világossá vált számomra, hogy a „bevett” logopédia nem a mi terepünk – „Nézd!” „Csináld te is!” „Ezt a zizit tegyük a nyelvünkre”… Ezer sebből vérzett számunkra minden kérés: Nem néz a másik arcára, mert nincs számára jelentése; nem utánoz …, mert már a megfigyelés képessége is hiányzik; eszébe sincs szilárd ételt a szájába venni (otthon sem) … Tükör – mire jó?
Utólag nézve összeállt a kép, hogy Balázsnak az alapvető problémája az autizmusából fakadt: a társas kommunikációt alapjaiban nem érti. Fel sem merült még benne, hogy a beszédnek jelentősége lenne, nem még hogy a kiejtésnek. Máshol kell kezdenünk a tanulást.